A kartellek sorát a mult év őszén ujabb alakulás egészitette ki: öt dobozgyáros cég – Dávid Károly és fia, Friss és Doktor, Sandicz Jenő és Ármin, Salzer J. és Zimmermann Lajos – előkészitőbizottságot alakitott a dobozgyárak kartelljének létesitésére. Cim az alakulásra a külföldi verseny ellen való védekezés volt. A bizottság szerződést kötött az osztrák lemezgyárak központi eladási irodájával és az Első Magyar Kartonlemezgyárral.

A szerződés szerint lemezt csak az kaphat, aki tagja lesz a kartellnek.
Ilyen módon a többi dobozgyárak is beléptek a kartellbe. Az ügyek vitelével a „Confidentia” igazgatója, Gottlieb Pál azt az igéretet tette, hogy a szállitott árukról szóló számla benyujtásakor a kartell tagjainak folyósitani fogja a számla összegének ötven százalékát. Huszonnyolc dobozgyáros lépett be ezek után a kartellbe.

Az igért számlaelőlegeket azonban nem folyósitották, de az adminisztráció rendkivül költséges volt. A „Confidentia” kikötötte költségek fejében a forgalom 3%-át, további 2%-ot pedig a rendelkezési alapra hagytak. Ebből födözték a központi iroda költségeit, dijazták az ügynököket és alkalmazottakat, míg külön 1%-ot a közös veszteségi alapra forditottak.

A költségek rendkivül megnövekedtek, de a tervbevett áremelések nem sikerültek teljesen. A kartellt 1930 január 20-tól 1931 január 20-ig terjedő egy évre kötötték, de a hetedik hónapban már olyan tarthatatlanná vált a helyzet és az elégedetlenség olyan nagy a kartell tagjai között, hogy nem lehet bevárni az egyévi határidő leteltét: csaknem egyértelmüen követelik a kartell azonnal való föloszlatását.

A „Confidentia” Nádor-utcai helyiségében gyülnek össze hétfőn a dobozkartell tagjai, hogy a föloszlás kérdésében határozzanak. A gyülés lefolyása viharosnak igérkezik. A likvidáció nagy költséggel jár, amit a tagok összességének kell viselnie, holott a kartell előnyeit csak néhány cég élvezte.