Ha az árút zsinórból vagy csőből állíthatjuk elő legelőnyösebben, akkor csőpréseket kel segítségül vennünk. Ezek a gépek óriási húsőrlőhöz hasonlítanak, amelyekben a csiga a beadagolt keveréket a kicserélhető szájon keresztül szorítja ki. Ha a nyílás kerek és egy kerek magot helyezünk el a közepébe, akkor közönséges gumicső préselődik ki. A zsinórok és csövek felaprózásából kapjuk a dugókat és különféle tömítő gyűrűket.

Hogyha bizonyos árucikknek pontos méretőnek kell lenni, vagy a felületnek magasabb követelményeket kell kielégíteni, akkor az ilyen áru készítésére valamilyen fémből készült formára van szükségünk, amelybe az alaknak megfelelően kiszabott lemezt, vagy zsinórt belefektetjük, a formát hydralikus présnek gőzzel fűtött lapjai közé helyezzük és többszáz atm. nyomással összesajtoljuk.

A sajtolás alatt a gőzzel fűtött préslapok a hőt a formának átadják, miáltal a vulkanizálási folyamat is létrejön. Ennek befejeztével a formát a présből kivéve és felnyitva, belőle a kész gumicikket kiemeljük. Így készülnek pl. a cipősarok, cipőtalpak, stb.

Ha az illető árucikk üreges és nem helyezhetünk el magot benne, mert nem tudnók azt kivenni, akkor ammoniumkarbonáthoz vagy nitrogénfejlesztő vegyülethez folyamodunk, amelyeket a nagyjából formázott és formába elhelyezett test üregébe helyezünk.

Az ammoniumkarbonát melegítés közben gázokat fejleszt és a zárt gumitestet felfújja, illetőleg odalapítja a forma falához, úgyhogy a gumiárú kénytelen a fémforma alakját teljesen felvenni, miközben a hő hatására a tárgy meg is vulkanizálódik. Így készülnek a labdák, a babák és különféle gumiállatok.

Itt tartom szükségesnek megemlíteni, hogyha annnoniumkarbonátot belegyúrunk a megfelelő gumikeverékbe és az ilyen gumikeveréket vulkanizálási temperaturára hevítjük, az ammoniumkarbonát-gázokat fejlesztve, éppúgy keleszti a gumi-masszát, mint az élesztő a tésztát, miáltal gumiszivacsot kapunk.

Ha valamilyen szövöttárut kell vízhatlanná tennünk, akkor az erre célra összeállított keveréket benzinben feloldjuk és kenőgépeken  a vászonra rákenjük. A kenőgép lényege egy gumihenger (G), fölötte lévő kés (K), amely alatt a vásznat áthúzzuk. A kés elé helyezett, benzinben oldott gyuladék a henger és késköz között áthúzott szövetárura egyenletes bevonat alakjában rákenődik.

A gumival bevont szövet gőzzel fűtött lapok (M) fölött húzódik tovább, miközben a gumioldatból a benzin elpárolog, a gumi rászárad és ezt az eljárást többször ismételve vulkanizálás után, a kész gumival átitatott szövöttáru. Ha a két egyoldalt bevont szövöttárut gumizott részével összefordítunk, kapjuk a kettős (doublírozott) árut, ahol a vízhatlan gumiréteg két szövetréteg között van.

Ha oly árúcikk készítésére van szükség, melynek bonyolult az alakja, de egy darabból kell lennie (ilyen pl. a gumikesztyű, vagy nagy tömegekben kell előállítani, mint pl. a szopókát), akkor a mártóeljáráshoz fordulunk. Ez az eljárás lényegében abból áll, hogy fából, porcellánból, vagy üvegből a cikk alakjának megfelelő formát készítünk, az egyes formákat nagy rámákon egyesítjük és gépezet segítségével egy gumikeverékoldattal töltött kádba mártunk.

Kiemelés után hogy a gumioldat lefolyását a formáról megakadályozzuk, az egész rámát lassú forgásba hozzuk, megfelelő szellőztetésről gondoskodva, hogy a gumioldatból a benzin elpárologjon és a száraz gumianyag maradjon hátra. A tárgy vastagsága szerint, a mártást többször kell ismételnünk. Ha a kívánt vastagságot elértük és az árut jól kiszárítottuk, bizonyos idomításokat, permetezést kézzel elvégezzük, azután vulkanizáljuk és vulkanizálás után a formáról lefejtjük.

A gumiiparnak egy újabb törekvése az, hogy a gumitej megszilárdítását, a nyers gumi mechanikai megmunkálását, gyúrását, kalanderezését, oldását kerülve, a különféle anyagokat mindjárt a gumitejbe emulzió alakjában belekeverjük.

Ebből az emulzióból azután a gumit vagy nedvszívó aljzatra, vagy pedig elektromos ú. n kataforetikus úton választják le, vagy szórópisztolyokkal a bevonandó tárgyra vagy formára ráviszik. Az ilyen eljárással készült gumicikkek más tulajdonságúak, mint a régi eljárással előállítottak. Jellemzi őket nagy szakítási szilárdság, kisebb nyúlás, vagyis bizonyos mértékű merevség.

Dr. Sólyom Barna Zoltán.