Keleti pályaudvar 3 óra 55perc: egy vasúti altiszt elkiáltja magát: a bécsi gyors a cé vágányra érkezik. A várakozók csoportja a perronról előre siet a cé vágány felé, a váltóknál már föl is tünik pöfögve a bécsi gyors lokomotivja. Tolongás. Az étkező kocsi felől már jön is Molnár, egészen egyedül, kis fekete táska a kezében. Kocsi, személyzet, ismerősök nem várják. A kijáratnál azonban Molnár legnagyobb meglepetésére ott áll régi soffőrje, aki hónapokkal ezelőtt Spanyolországba szerződött soffőrnek egy idős markézához, aki itt járt, meglátta, megkedvelte, leszerződtette s magával vitte.
- Hát maga, hogy kerül ide?
- Primo de Rivera megbukott nagyságos ur, zavarosak voltak az állapotok, visszajöttem…

Ennélfogva természetesen kint áll a bejárat előtt Molnár kis Fiatja is, amelynek nagyon megörül. Elindulunk. Molnár hátra dül az ülésen (Szív- utca és Andrássy- út sarok):
- Milyen jó így, ilyen csöndes ünnepen egyedül megérkezni… Nincs lárma, az emberek sétálnak, minden nőn van egy jó kis ruha, süt a nap, -- mintha nem is volna semmi baj…(Oktogon)
- Ez azért sehol sincs már, csak Budapesten: nézd, hogy mennek keresztül az uttesten, ugy, mintha egy réten andalognának…

(Podmanczky –utca, Teréz- körút sarok, röpke érdeklődés Molnár uj darabja iránt):
- Itt van a kufferemben. Most fogok még vagy tíz-tizenkét napig furni- faragni rajta, aztán átadom a szinháznak. A darab a Vigé, címe még nincs. Hősnője egy groteszk, nagyon szimpatikus, mai kis női figura, aki sehogy sem találja a helyét a mai ideges, zavaros, nyugtalan és nyugtalanitó világban: nem tud dolgozni, de annak az ellenkezőjére sem képes: elromolni sem tud. Ez a furcsa kis teremtés aztán összekerül egy komoly férfivel, aki szóról-szóra ugyanabban a betegségben szenved, mint ő. A három fölvonás aztán nem is más, mint ennek a két embernek együttes expedíciója a mai életnek abba a bizonyos erkölcstelen, de fényes régióiban. Ez az expedició azonban nem sikerül. Mindegyik éli tovább a régi életét, de már megnyugvással a szívében, a szép, de veszélyes és gonosz kaland emlékével… Berlinben Reinhardtnál fog menni, Uraufführungja azonban Pesten lesz a jövő szezon második felében.

( Margithid, Darvas Lili iránt érdeklődöm):
- A jövő hónapban ő is hazajött. Ezuttal itthon lesz legalább két hétig. Most még játssza az Antoine- darabot, a Die schöne Feindin”-t, nagyon érdekes a darab, Lili egy nagy női szerepet játszik benne, az első fölvonásban egy fiatal leányt, a másodikban egy fiatal asszonyt, a harmadikban egy érett asszonyt, s a negyedikben egy öreg, asszonyt, akinek a négy fölvonás alatt három férje volt és mind a hármat eltemette. Az első öngyilkos lesz, a másikat mérgében megüti a guta, a harmadik szerelmi bánatában hal meg, s ezek az urak – a darab nagyobbrészt a temetőben játszik – éjszaka frakkban kiszállnak a sirjaikból, cigarettázva elbeszélgetnek egymással. s megtudják egymástól, hogy mind a hármat ugyanaz az asszony döntötte korai sirba. A szép ellenség aztán kijön hozzájuk a temetőbe és mindannyiuknak virágot visz a sirjára…

(Zsigmond utca, kiszállás):
- Ma megy az ,,Egy kettő három” utoljára és száztizenhatodszor Berlinben (Pallenbergel).
Most hétig kikapcsolom a telefont és alszom egy jót. Szervusz.