Marad tehát mint legfontosabb kérdés: a lámpa által kibocsátott fénymennyiség, abból a szempontból, hogy elegendő-e s hogy milyen sűrűségben éri a szemet. Ha nem elegendő a világítás, túlságosan közelről kell nézni s ez megerőlteti a szemet.

Túlságosan erős a megvilágítás egyhamar nem lehet, mert ez ellen a szemnek kitűnően működő védő berendezése van a pupillájában, amely a kelleténél több fényt a szűkülésével hárítja el s azonkívül magának a fényt felfogó ideghártyának is van egy csodálatosan tökéletes szabályozó működése, amellyel önmaga fokozza vagy csökkenti a fény iránt való érzékenységét.

Mind ez a képesség azonban mégis csak véges értékű, amint a nap példáján is megmutattuk, s a lámpából a szembe közvetlenül bejutó fény ártalmatlanná tételére elegendő nem lehet. Ezért minden olyan lámpa, mely úgy van elhelyezve, hogy a szem közvetlenül belenézhet, kápráztatja a szemet, ha a fénykibocsátó felülete nincs valamilyen fényoszlató réteggel elfedve.

Ez éppenúgy vonatkozik átlátszó üvegből készült villamos izzólámpára, mint gáz- vagy petróleumizzó fényre, sőt egyszerű petróleumlámpára is. Különösen az újabb típusú fehérfényű villamos izzólámpák kápráztatnak nagyon, mert a fénykibocsátó felületük igen kicsi: mindössze néhány centiméternyi hosszú hajszálfinom sodrony, tehát a fénysűrűség, melynek a belenéző szem ki van téve, igen nagy.

Mihelyt azonban az ilyen lámpa a fényt oszlató homályos üvegből van készítve, már bele lehet nézni, anélkül, hogy a szemet nagyon bántaná, mert ez által az egész fénymennyiséget már egy sokszorta nagyobb felület bocsátja ki. Jegyezzük meg magunknak tehát, hogy szobába vagy homályos üvegű izzólámpa való, vagy úgy kell elhelyezni, illetve felszerelni, hogy közvetlenül belelátni ne lehessen. Munkahelyet, íróasztalt megvilágító lámpa semmi körülmény közt sem szabad hogy a szem számára látható legyen, még akkor sem, ha homályos felületű.

Legjobb sötétzöld vagy barnászöld vagy barna selyemernyővel vagy zöld tejüvegernyővel elfedni a lámpát: az ilyen ernyő, mely a fényből; bár erősen tompítva, de valamit mégis átbocsát, kellemesebb a szemnek, mint az egészen átlátszatlan, mert az utóbbi esetben a megvilágított fehér papírnak a teljes sötétséggel túlságosan nagy a kontrasztja.

Csak egy esetben jó a környezetnek a teljes sötétsége: fekete anyagon való varrás vagy kézimunkánál, mert a fekete elnyeli a fényt s ezért a legjobb világítás is csak akkor elegendő, ha a környezet sötét, úgyhogy a szem nagyobb fényérzékenységre van beállítva.

A lámpafény színének csekély különbségei: az, hogy a fény egészen fehér-e, vagy kissé sárgás vöröses, általában nem túlságosan fontos, csak egy estben: ha a lámpát nappal is használjuk, különösen olyan helyen, ahová nappali fény is ér, mert akkor a kétféle színű fény igen kellemetlen és fárasztó. Ilyenkor nagyon hasznos a kék üvegből készült izzólámpa, melynek fénye a napfény színével majdnem teljesen azonos.

Sokan abban a hiedelemben vannak, hogy a villamos világítás árt a szemnek. Ezeknek azt a tanácsot adhatom, hogy csak próbálják meg előbb a gyertyát vagy a petróleumlámpát s majd azután szidják a villamos világítást! Célszerűtlenül fel szerelve, mindenféle lámpa rossz, de a villamos világításnak éppen az az egyik legnagyobb előnye, hogy sokkal könnyebben lehet a szemnek megfelelő módon alkalmazni, mint más lámpákat.