Zürich, szeptember 8.
- A Kellog-szerződés – mondotta többek közt – a maga egyszerűségében szinte meglepően hat. A bonyolult problémának e leegyszerűsített fölfogása kényes helyzetbe hozta az államférfiakat: ha visszautasítják, akkor ezzel közvett módon a háboru lehetőségének föntartása mellett foglalnak állást. A valóságban azonban a probléma megoldása nem ilyen egyszerű: hiába mondják ki, hogy lemondanak a háboru eszközeinek igénybevételéről.

- Ellentétek mindig akadnak, ezért gondoskodni kell arról, hogy ezeknek az ellentéteknek megoldására, békés eszközök álljanak rendelkezésre. A Kellog-szerződésnek nagy érdeme éppen abban áll, hogy erre rászorítja a hatalmakat. Véget kell vetni annak az áramlatnak, amely az utóbbi időben aggasztó módon jelentkezett és amely arra irányul, hogy a nemzetközi biráskodást visszaszorítsák, hatályosságénak körét megszűkítsék, sőt még érinthetetlenségét is kikezdik. Az igazságosságon nyugvó béke uralmát halálosan sujtaná ez a törekvés.

- A Kellog-szerződés értékét csökkentik azok a föntartások, amelyeket egyes hatalmak aláírásukhoz füznek. Igy egyes államok, köztük és a kisántánt államai az ugynevezett semlegességi szerződések tekintetében élnek föntartással. Ennek a föntartásnak a terjedelme egyáltalában meg sem ítélhető, minthogy ezeknek a semlegességi szerződéseknek katonai záradékai nem ismeretesek.

- Merész dolog volna azt állítani, hogy a mostani nemzetközi jogi állapot tökéletes lenne. A békeszerződéseket a győző hatalmak egyoldaluan kényszerítették rá a legyőzött hatalmakra. A háborus szellem még nem mult el annyira, hogy ennek a kérdésnek szemére nézhessenek. Bizonyos azonban, hogy a béke biztosításának művét csak akkor fejezik be, ha az illetékes tényezőkben felülkeredekik a tárgyilagosságnak és az önuralomnak a szelleme, ami lehetővé teszi, hogy a háborus légkörben megteremtett szerződéseket kellő fölülvizsgálat alá vonják.