Irta: Balkányi Kálmán dr., az OMKE igazgatója

A világ minden tájáról összegyültek honfitársaink, akiket egybehivott Perényi Zsigmond báró szózata. Hogy ennek a magyar világkongresszusnak milyen érzelmi és politikai megnyilatkozásai lesznek még a jövőben, azzal nem tartom feladatomnak foglalkozni, jóllehet azt hiszem, hogy a magyarság összetartozásának varázsvesszejével a politikai erők kimerithetetlen forrását is fel fogjuk tárhatni. Ezuttal csak arra akarok rámutatni, hogy az exporttámogatásra szánt sok millió pengőnél is többet ér ez a találkozás Amerika, Európa magyarjaival.

Amikor tavaly Amerikában jártam, akkor éreztem, hogy az ottani magyarság hazafiassága fölér a vámkedvezményekkel és fuvardij mérséklésekkel, mert nem egy honfitársunk akadt, aki szívesen fizetné még drágábban is az árut, ha hazai és boldogan nyit utat a magyar áru előtt a hatalmas amerikai piacon.

Nem tudom, nem volna-e jó gazdaságpolitikánk homlokterébe állitani azt a jelszót, hogy „sok kapcsolatot Amerikával!” Ne tagadjuk, hogy mindnyájan, nemcsak mi magyarok, hanem egész Európa irigykedéssel és megdöbbenéssel látjuk Amerika hatalmas gazdasági fejlődését és tehetetlenül figyeljük, hogy gyarmatositja lassan-lassan az amerikai tőke Európát is. Örülnünk kell, hogy az Óceánon tul nemcsak gazdag idegenek, hanem gazdag rokonok is vannak s hozzá olyanok, akik nem szégyelnek bennünket, szegény atyafiakat, ragaszkodnak hozzánk, mert valami olyant tudunk nekik nyujtani, amit Amerikában semmi pénzért sem kapnak meg: a szent anyaföldet.

Amikor az OMKE először ment a mult évben Amerikába, tanulmányutnak indultunk, de sokak számára üzleti ut lett az eredmény, olyan értékes összeköttetéseket szereztek amerikai honfitársainkkal. Most megint Amerikában jártak az OMKE turistái s remélhetőleg még több eredménnyel fog járni ez az ut. Nem fogjuk és nem szabad abbahagyni ezeket az amerikai utakat, amelyek felfedezték az amerikai magyarok előtt, hogy mi itthon nemcsak politizálunk és nemcsak a sült galambot várjuk, hanem dolgozunk, komolyan dolgozunk s még Amerikába is szállithatunk a magyar munka gyümölcseiből.

A háboru óta nagyon megváltozott a magyar kereskedő helyzete.
Nem oly kényelmes, mint a régi osztrák-magyar monarchia nagy vámterülete idején, amikor nem voltak értékesitési problémáink, nem kellett uj piacokat keresni, uj fogyasztóterületeket feltárni.

Amerikától sokat tanulhatunk.
Amerikai honfitársaink megismertethetnek bennünket azokkal az ötletekkel, azokkal a modern kereskedői rendszerekkel, az üzleti életnek azzal a nagyvonaluságával, amely Amerikát gazdaggá és hatalmassá tette. A mi viszonyaink közt, a mi szük kereteink közt talán nem tudjuk nyomon követni őket, de az Amerikában és az amerikaiaktól nyert tanulságok nem lesznek hiábavalók.

Okulásunkra fog szolgálni, ha megtanuljuk, hogy Amerikát az emelte mai hatalmára, hogy megbecsülte a munkát, hogy csakis a munkát becsülte meg. Hasznosithatnánk azt az amerikai felfogást is, amely minden helyre a legodavalóbb szakembert állitja és az üzleti világban nem ismer más értékeket, mint üzleti értékeket.

Jó volna, ha ezeket az alkalmakat, amikor összegyülnek a világ minden részéből a magyarok, nemcsak pohárköszöntőkre használnák fel. Miután az amerikai magyar félig már amerikai, arra kell gondolnunk, hogy ha üzletileg is idekötjük a magyar határhoz, még jobban fog hozzánk ragaszkodni, még jobban szivén fogja viselni a magyar ügyet, a magyar célokat.