A kora őszi Páris déli és délutáni korzói mulatságos látvánnyal szolgálnak. Itt látható, békés tőszomszédságban, a hosszu és a rövid alj, az immár „tegnapi” szoknya, amely a térdet verdesi s az uj divat, a nagy láz a bokáig érő szoknyarészek, amelyek a hosszu ruha diadalát jelentik.

A divat váteszei pedig jelentik, hogy ez a meghosszabbodás az ősz előrehaladásával mind nagyobb tért fog hódítani, már nemcsak az ugynevezett nagy toilétteket, délutáni és estélyi ruhákat szabják hosszura, hanem az utcai kosztümöket és trotteuröket is, sőt megpróbálkoznak ezirányban még a kimondottan sportruhákkal is! Legalább is erre a pálfordulásra engednek következtetni a legnagyobb conturier-k őszi kollekciói, amelyeket a vevőközönségüknek most mutogatnak. S az alj meghosszabbodásával karöltve jár a derék megrövidülése:

a hosszu derék már ritkaságszámba megy a kollekciókban. De nemcsak az uj sziluettet és vonalat rajzolta meg az 1929-es őszi divat, hanem meghatározta már az anyagokat és szineket is. Szép sima mintás gyapjukelmék s a régfutó jerseyk fantasztikus választéka mellett az ősz és a tél abszolút divatja lesz a bársony.

A szinek és árnyalatok idei gazdagsága minden képzeletet felülmul. Azok a szabók, akiknek vevőközönsége nem törődik az árral – a nagy idegenforgalmu Párisban még az is van! – nemes prémmel diszitik bársonymodelljeiket s a szörmék közül is a cobolynak adják a királynői elsőséget. (Itt kell megjegyeznem, hogy egyébként kabátokon, ruhákon s az esti capeken állandóan alkalmazzák a rókát meg a hermelint és kelme helyett nyiri fehér bárányból egész köpenyeket és capeket szabnak.) Ami a szineket illeti, fölkérem a hölgyeket, nézzék meg az őszi virágkiállításokat: a szép, melegszínű dáhliák egész szinskáláját képviselik a délutáni s esti kelmék őszi mintái, különösen divatosak a mély, vérpiros vagy a bordeauxi borra emlékeztető színek.

De a szeszélyes mintáju imprimék még mindig nem távoznak a divat láthatáráról. A nyári, virágmintás mousseline-okra virágmintás, imprimé bársonyok, panncok és taffetas-k következnek, sőt a mousseline se lesz még egészen trónjavesztett, csupán redukálják bizonyos esti ruhák területére. Mintázatuk ezuttal minél nagyobb lesz, például – amint azt egyik most készült mousseline-on láttam – képzeljük el óriás, almazöld margarétákat, amelyek nyersselyemszinű levelek hátteréről világítanak s amelyeket itt-ott egy-egy fekete pont mélyít el. Végül még egy kis részletet említenék itt az uj divatból:
fátyolt ma nagyon sok hölgy visel.

Ez az idei fátyol nem tapad az arcra, sőt tőle bizonyos körzet távolságában marad és célja, hogy diszkréten beárnyalja a hegyi levegőtől vagy tengerparti naptól még erősen patinás és kifényesedő arcbőrt.