A hatvanötödik osztrák–magyar mérkőzés

1929 | Október

Magyarország – Ausztria 2:1

A magyar válogatott csapat izgalmas és nehéz küzdelemben megérdemelten győzött 2:1-re az osztrákok ellen.

Október 6.: a magyar történelem gyásznapja – örömnapja lett a magyar futballnak. Nehéz és izgalmas küzdelemben, de biztosan győztük le az örök riválist. Ausztria válogatott csapatát és a győzelmet nemcsak hogy megérdemeltük, hanem a 2:1-es minimális gólkülönbség még csak nem is tükrözheti vissza a magyar csapat játékbeli fölényét.

Valljuk be azonban, hogy az örömünk így sem teljes és zavartalan, mivel hatvanötödik osztrák-magyar mérkőzésnek egyhangúlag kiállított favoritjai voltunk és az a 35.000 főnyi közönség, amely a Hungária-úti pályán végigizgulta az európai futballhegemóniáról dönteni hivatott mérkőzést, nem egyszerű győzelmet, hanem fölényes és gólzáporos diadalt várt és követelt csapatától.

Ez a fölény és ez a gólzápor elmaradt, úgy, hogy a közönség végeredményben elégedetlenül távozott a nagy csata színhelyéről. Két hét múlva az Európai Kupa sorsát eldöntő budapesti olasz-magyar mérkőzésre kerül a sor és bizony a magyar csapat vasárnapi játéka alapján egyáltalán nem vehetjük bizonyosra Magyarország győzelmét.

A csapatnak minden egyes tagja szívvel-lélekkel küzdött, a csatársor jobbszárnya azonban sántikált és Auer bizony még nem az a center, akinek az irányítása a támadás egységét, biztosítaná. Az újpesti gólzsákot azonban még így is dicséret illeti, amit tőle vártunk: a gólokat, azokkal nem maradt adós.

Fél 4 órakor indul meg a játék. Kalmár szökteti a balszárnyat s bár a labda túljut a gólvonalon, a támadás tetszett és a közönség rázendít a háromszoros „huj, huj, hajrá!” csatakiáltásra. Ismét Hirzer szökteti Ticskát, Schramseis faultol, a bíró azonban egyelőre várakozó álláspontra helyezkedik. Mock, az osztrák balfödözet kézzel löki el Ticskát. Ezért már büntetőrúgás jár.

A publikum boldogan nyugtázza, hogy Kalmár elemében van, úgyszólván minden labda az övé, balszárnyunk pedig egyre veszélyesebb támadásokat indít. Most Obitz faultol. Siegl Borsányi lába között tálalja a labdát az apró osztrák balösszekötő, Horváth elé. Az első gólhelyzet! Acht azonban nem veszíti el a lélekjelenlétét és pompás rávetéssel Horváth lábáról szedi le a labdát.

Aner-Markos támadása a jobbszélső ofszájdállásán akad meg. Nyomban elhangzik a füttyszó. A közönség meglepődik: a bírónak szeme van, nemhiába volt harmincegyszeres dán válogatott játékos. Hirzer ellenállhatatlanul lerohan. Csak kornerre tudták szerelni. Ticska magas kornerlabdája fejről-fejre száll, végre Mock szerel.

A magyar csapat mindinkább belejön a játékba, a közönség egyelőre meg van elégedve, Markos taccsot dob. A labda Takácshoz, majd Hirzerhez, végül Ticskához kerül, akinek csavart lövése hajszálnyira kerüli el az osztrák kaput. Zúgó éljenzés a jutalom. Most következik a sorsdöntő 11. perc.

Auer fejjel bravúrosan szökteti Takácsot, aki nyugodtan tesz néhány lépést a labdával és precíz lövése az osztrák kapu balsarkába süvit.
– Huj, huj, hajrá! – harsogják a tribünök és hosszantartó taps ünnepli a remek gólt. A magyar csapat 1:0-ra vezet.

Fogl III. labdája Markos elé kerül, aki leszalad és kornert ér el. A közönség Kalmárt küldi az osztrák kapu elé, az ő fejesgóljai ellen ugyanis alig van orvosság. A kornerlabda veszedelmes is, de Hirzer akadályozza a kapust a védésben és a bíró büntetőrúgást ítél.

Most osztrák korner következik, Fogl III. azonban a helyén van. A 16. percben nagy veszedelembe kerül a magyar kapu. Siegl, Klima, majd Gschweidl lőnek kapura. Acht megteszi a magáét, de végül már csak a szerencse segít. Gschweidl labdája a kapuvonalon álló Borsányi lábáról pattan vissza a mezőnybe.

Fél öt órakor kezdődik a második félidő. Markos lefut, lövését Franzl védi. A közönség föllélegzik: talán most megindul az eddig nélkülözött „nagy” játék, amelyet háromszoros huj, huj, hajrá!-val igyekeznek elősegíteni. Obitz régi szokása szerint mókázni kezd, mentsége egyelőre csak az, hogy a mókák sikerülnek. De mi lesz később?

Auer megszokott helyén, a jobbösszekötőben fut le és kornert erőszakol ki. Markos kornere a kapu mögé kerül. Gschweidl Kalmár lábába fejel. A bíró földobja a labdát. Ticska lefut, Franczl véd. Az osztrákok nem maradnak adósok az ellentámadással. Klima elé Acht hibásan fut ki, Siegl az üres kapu elé húzza vissza a labdát, már-már mindenki a magyar kapuban látja a gólt, amikor Fogl III. közbelép, Obitz pedig „rávetéssel” ment.

Kézzel persze nem érinti a labdát és így a második félidő 4 percének veszedelmes gólhelyzetén, hála Istennek, túl vagyunk. A nagy kavarodásnak sérültje is van: az osztrák jobbösszekötő Klima, akit nyomban kivisznek a pályáról és vastagon bekötözik a fejét. Tarkósebe annyira vérzett, hogy amikor visszatér a pályára, fehér trikója csupa vér.

Gschweidl csúnyán elfaultolja Borsányit. A közönség versenyt fütyül a bíróval. A második félidő 6. percében Mandl rúgja a büntetőt. Takács elhibázza a labdát, de Auer javít, lendületesen kitör és őrült erővel a hálóba vágja a labdát. A magyar csapat 2:0-ra vezet.

Ticska szép lövését Franzl elvetéssel védi. Szép magyar támadások következnek, amelyeket a közönség ütemes tapssal nyugtáz. Takács II., majd Auer lő veszélyesen az osztrák kapura. A tempó most megélénkül, úgy hogy a bíró is beleizzad, amikor nagy ambícióval követi a labdát.

A 16. percben az osztrákok rúgnak kornert. Klima lövését Acht szép rávetéssel teszi ártalmatlanná. Néhány pillanat és rettentő kavarodás keletkezik a magyar kapu előtt: Mandl a földön ülve kaparja ki a labdát.

Most három magyar bombalövés: Ticska, Takács, majd Hirzer labdája teszi próbára Franzl képességeit. Néhány perc múlva ismét a magyar kapu jut veszedelembe. Gschweidl lefut, Acht eléje rohan, de a labdát az osztrák center éri el előbb, ezer szerencse, hogy a kapu helyett egyenesen Achtba rúgja.

Obitz könnyelműen hazaad egy labdát, de túlságosan röviden, úgy, hogy Klima előbb éri el, mint Acht és kényelmesen a kapuba helyezi. Az eredmény most 2:1, és szégyenszemre az a veszedelem fenyeget, hogy az osztrákok kiegyenlítenek. Siegl biztos gólhelyzetbe kerül, de labdájával az eget ostromolja.

A közönség föllélegezve szavaz köszönetet, a kiegyenlítés veszedelme azonban még mindig nem múlt el. A publikum idegessége átragad a magyar játékosokra, akiknek most semmi sem sikerül. Jobb játékunk ellenére a végén még örülhetünk, amikor a bíró füttyszava a mérkőzés végét jelzi, anélkül, hogy megérdemelt győzelmünk a kútba esett volna.

Ismét a magyar Himnusz hangzik föl a rádió hangszóróján, de közben a játékosok levonulnak a pályáról és csak az egyetlen Kalmár szorul a mezőnybe tóduló közönség ölelő karjai közé. Amikor a Himnusz elhangzik, a győztes magyar csapat kiváló centerfödözetét vállára emeli a közönség és úgy viszi az öltözőbe.