Páris, október 6.
A vasárnap reggel megjelent párisi lapok közül különösen a radikális „Oeuvre” válik ki azal a beható és meleghangu ismertetéssel, amellyel gróf Apponyi Albertnek szombaton a párisi diplomáciai akadémián megtartott előadását méltatja. Vasárnap délelőtt párisi tudósítónk meglátogatta Apponyit és báró Villani követünk társaságában elkísérte a Magyar Egyesület székházában, ahol az aradi vértanuk emlékezetének adózott a párisi magyarság.

Apponyi igen nagy örömmel vette tudomásul, hogy a közönség elbámult azon a nyiltságon, amellyel a diplomáciai akadémia szine előtt a magyar álláspontot és a magyar aspirációkat leplezetlenül szóvátette.

- De lett volna értelme máskép beszélnem? – kérdezte Apponyi és a trianoni napok emlékeiből egyszerre fölidézte azt amikor a magyar békeküldöttség elnökeként előadást tartott Lloyd George, Clementceau és Nitti előtt a magyar helyzetről. Clemenceau meg a többiek eleinte fölényes mosollyal fogadták fejtegetéseit, de azután eltünt ez a mosoly és érdeklődés váltotta föl, mind nagyobb, mélyebb, emberibb.

- Észrevettem, hogy legalább artisztikum szempontjából kegyelmet találok Clemenceau szemeiben! – jegyezte meg Apponyi, aki szombaton ugyancsak remek szónoki művészetével hódította meg a közönségét.

Apponyi szombaton hosszabb látogatást tett Briandnál és találkozása a francia miniszterelnökkel igen szivélyes volt. Apponyinak nagyon elismerő a véleménye Briand felől, aki a legnagyobb hévvel dolgozik egy uj és okosabb berendezésű Európáért. A Briand-nal folytatott beszélgetés nagyrészt Stresemann halála és annak következményei körül forgott.

Stresemann halálát Apponyi is, Briand is igen nagy szerencsétlenségnek érzi a kiegyenlítő, igazi béke szempontjából. Remélni kell azonban – tette hozzá – hogy az utód megmarad Stresemann nyomdokain.

A Magyar Egyesület székházában óriási ovációval fogadták Apponyit, aki már szombaton is ottjárt, megnézte az épületet és az egész intézményt, de vasárnap progamon kívül elment ujra, mert meginvitálták az októberi gyászünnepélyre. A kijelölt szónok természetesen nagyon rövidre fogta beszédét, amire az elnök fölkérésére Apponyi szólalt föl és beszélt Aradról, demokratikus egyenlőségről, munkáról, a magyarság multjáról és jövőjéről, ugy, hogy szem nem maradt szárazon.

Azzal zárta beszédét, hogy uj Mózes szeretne lenni, aki halála előtt Hóreb hegyéről belát az Ígéret földjére, a magyar jobb jövőbe.