Egy gazdatársunk tollából olvassuk a következő megszivlelendő és követendő tanácsot: ha végigmegyek a szőlőkben vagy a gyümölcsös kertekben, arra a szomoru tapasztalatra jutok, hogy alig van néhány értékes gyümölcsfa.

Különösen vörös szilvafa van rengeteg, mert ezt nem ültetik, hanem vadon nő, mint az erdő. Ennek a vörös szilvának az a hátránya, hogy 3-6 fillér az ára, sőt még ezt az árat is nehéz elérni.

A vörös szilvaerdőket kitünően lehetne értékesiteni, ha kiritkitanánk és beolthatnánk piros rózsabarackra, aminek a piacon elkelt métermázsája száz pengőért.

Kedves gazdatestvérem, végy kezedbe ceruzát és számolj: mit kapsz egy mázsa vörös szilváért és mit kapsz egy mázsa piros rózsabarackért? Ha egy kicsit számolsz, megtudod, hogy egy mázsa vörös szilváért legjobb esetben 10 pengőt, egy mázsa piros rózsabarackért 110 pengőt, de ha termett 10 mázsa vörös szilvád, azért kapsz 100 pengőt, viszont 10 mázsa rózsabarackért kapsz 1100 pengőt, tehát a különbség kerek 1000 pengő.

A piros rózsabarackot lehet vörös szilvafába oltani és szemezni. A piros rózsabarackot augusztus végén, vagy szeptember elején lehet szemezni kis szilvafákba. De lehet venni ültetni való rózsabarackfát a faiskolában is.

A legmelegebben ajánlom a piros rózsabarackot tömegtermesztésre, már csak azért is, mert a fentieken kivül a piros rózsabaracknak nagy előnye az, hogy akkor lehet piacra vinni, mikor a gazdának legjobban kell a pénz: julius végén, amikor a gabonának nincs még ára.