Öles cikkek jelentették róla, hogy „felfalt” egy karmestert a Király szinázban. Durva kifejezéseket adtak a szájába, holott egy apróbb szinházi nézeteltérésen kívül nem történt semmi.

Gaál Franciskát meg kell védeni, mert ennél bűbájosabb, tehetségesebb, izzig-vérig a munkájáért élő színésznőt harminc évben is csak egyszer lehet találni. Mélyére kell nézni ennek a botránynak, amely már szemetlenül általánosít és el kell mondani, hogy mi az igazság benne. Ezennel átadjuk a szót Gaál Franciskának, aki a Király Szinház öltözőjében az izgalomtól remegő hangon, erősen csukló szájjal, az ökölbe szorított kézzel és energikusan adja elő az egészet.

Azért, mert kora reggeltől késő estig dolgozom mint egy állat és azt akarom, hogy siker legyen? Igenis kínozok mindenkit, de csak a jóért és azért , hogy a közönség ne fizesse meg hiába a belépődíjat. Rettenetes, mérhetetlen hajsza ez. Hát mi történt? Elpróbáltunk egy számot hatszor, hétszer megint rosszul csinálta a karmester. Mindenki látta, hogy óriási baj lesz, mert ez a kitűnő képzett muzsikus még nem karmester.

A karmester úr még sohasem volt egy harmincegy tagu zenekar élén. Ez a zenekar pedig ugy nézett ki, mint amikor valakinek a hajába belefuj a szél. Szerte széjjel állott. Nem volt, aki összetartja! Ezt mindenki látta és némán tűrte. De én, ha megköveznek, akkor sem tudom lenyelni a rosszat.

Esküszöm, nem mondtam semmiféle gorombaságot, csak azt, hogy már „megint alszanak a zenekarban”. Ehhez jogom van, mert nemcsak rólam hanem száznyolcvan emberről van szó. A karmester úr az „inzultus” után tovább nem játszott. Nem igaz, hogy ott hagyta volna a pulpitust.
Csak a próba végén, amikor látta, hogy ugy sem tudja megoldani a nehézségeket, kérte szerződése felbontását. Ennyi az egész.

Orvosságot önt csak ugy üvegből a szájába. Lázcsillapító! (Hát lehet az ilyeneket láz nélkül meguszni?) Rákosi Szidi jön be. Egy- két tanácsot ad az uj szerepre vonatkozóan. Ugy fogadja, olyan alázatosan, mint egy kicsi szininövendék. Kezet csókol érte. – Borzasztó ez - Pest, - mondja – Feltűnt a Vigszinházban egy fiatal szinésznő, aki tehetséges, elragadó és önmagában is megállja helyét. Azért örültek neki, mert ellene akartak kijátszani. Csak azért akarták naggyá tenni. mert azt hitték, hogy nekem fáj.