Páris, október 18.
Párisban nem minden válik be, amit a nagy kollekciók hoznak.
Hol elfogadják a nők a nagy szabók ujitásait, hol nem fogadják el… Ma ezt a divatot látjuk Páris fashionable hölgyein:
 
Délelőtt  a Bois de Boulogne korzóján, vastag seviotból, „háromnegyed” hosszban készült sportszerű kabátokat- többnyire széles övvel-, amelyek alól kikandikál a vékony tweed vagy mintás jersey-ruha. Jó tenyérnyire villan ki a meghosszabbodott alj kabát alól… 

Vagyis a ruhák kivétel nélkül meghosszabbodtak, ha nem is mindegyik bővült ki. A derék visszakerült természetes helyére és igen sok váll körül látunk rövid pellerineket. A köpenyeket gyakran díszíti kétárnyalatú gallér, azonos szőrméből, amely csak rövidszálú lehet, ugymint asztrakán hermelin és nyirt bárány, nyul és patkány variációi. Ugyancsak a sétányokon látunk néhány oldalt nyitott, sportszerű szoknyát, amelyek járásközben megmutatják a ruha szövetéből készült, sportszerű nadrágot. 

Ez a diszkrétszínű és szabásu viselet nem hat kihívóan a sportladyken, sőt egyenesen ugy hat, mint a bón ton divatja a közelmult pikáns kilengéseivel szemben… Elhagyjuk az utcai korzót és körülnézünk a délutáni teázókban öt és hét közötti összejöveteleken: sok a gyapjukelme, a bársony és a panne.
 
Gazdag anyagok ezek, gazdag és változatos színekkel s az imprimé még mindig erősen tartja magát. A gyapju-imprimék legujabban sokat vettek át francia néprajzi motívumokból (parasztkendőkből stb.), míg a velourok, panneok és esti mousselineok az állat- és növényvilágot stilizálják, vagy modern művészek geometriai mutogatják… 

De látunk délután faille- és lágy, moiré- selymeket is. A moirék esetleg sajátszinben csikozottak. Az aljak hosszuak s a volánoknak, harangrészbetéteknek. Virágkehelyszerű összeállításoknak nagy változatosságát tapasztaljuk. Az esti ruhák kivételével nélkül földig érnek, de sok megköveteli ezen fölül az uszályt s a divat leszavazta azokat a hölgyeket, akik ragaszkodtak ahhoz, hogy finom lábszárukat legalább frontrészben fedetlenül hagyják. Az idén ez nincs. A dus virágkehely, amelyet a ruha alja szimbolizál – prolongálódik a parkettig. És nem érdektelen, ha már összehasonlításoknál tartunk:  este virág akar lenni a párisi nő, bizonyos  fölkapott nappali ruhákban pedig- macska. 

Pardon, macska a szó értelmében… Legalább erre a bársonyos, hízelkedő állatra emlékeztetnek azok a tömött és zárt prémgallérkák és szuggesztiv magas nyakdiszek, amelyeket most igen kedvelnek a valóban nem pszichológiamentes, kacér és divatos párisi hölgyek.