Páris, november 3.
Tardieu uj kormányát, amelyben 16 miniszter és 11 politika államtitkár foglal helyet, a vasárnapra virradó éjjel mutatta be a köztársaság elnökének. A kormány kedden és csütörtökön minisztertanácsot tart, hogy letárgyalja programnyilatkozatát, amelyet Tandieu csütörtökön mond el a kamarában.

Vasárnap Tardieu fogadta  tudósítónkat és a kormány szándékai s tervei felől igy nyilatkozott:
- A kormány megalakulása végetvet a hosszura nyuló válságnak, amely csodálkozásba ejtette az országot. Ez az első eredmény, amit munkatársaim és én el akarunk érni. Fontos másfelől, hogy a parlamenti munka ujramegkezdésével lehetővé váljék a parlamentben a rendkivül nagyfontosságu nemzetközi egyezmények megvitatása. Nem lehetett tovább késleltetni a költségvetésnek és a hozzákapcsolódó pénzügyi reformnak tárgyalását sem. Remélem, hogy a parlament két háza támogatni fog célunk elérésében.

A többség, amelyre Tardieu a parlamentben számít, ugyanaz, amely Poincarét támogatta.

Briand a miniszterelnöki székben nem tudta ezt a többséget együtt tartani: lehetséges, hogy Tardieu a tettek embere, aki a belügyminiszteri székben céltudatos és erelyéskezü politikusnak bizonyult, képes lesz erre. Előrelátható azonban, hogy a radikálisok az első alkalmat meg fogják ragadni, hogy a kormány ellen fölvegyék a küzdelmet.

Erre mutat a párisi radikális lapok hangja is. A „Volonté” hangsulyozza, hogy a radikálisok az uj kormányt tettei alapján ítéli meg.

A radikális „Republique” kijelenti, hogy a radikálisok ellenséges elfogultság nélkül fogadják az uj kormányt, de nem felejtik el a rájuk ruházott megbizást és ébren fognak őrködni a béke megszilárdításán.

A radikális „Ere Nouvelle” a Young-tervezet ratifikálásának fontosságát hangoztatja. Fontos, hogy az az ember maradjon a külügyminiszteri székben, aki egyedül képes ezt a föladatot locarnói szellemben megoldani.

A szocialista „Populaire” szerint csütörtökön, a bemutatkozás napján, ujabb kormányválsát következik. A kormány nyilvánvalóan nevetséges és reakciónárius.

Ezzel szemben a „Matin” azt reméli, hogy csütörtökig lecsillapulnak a kedélyek. Addig nem is lehet megitélni a kormány kilátásait, számítani lehet azonban a kormány vezérének jellemére, politikai ügyességére és bátorságára. Tardieu ugyanolyan ember, mint Foch marsall volt: tudja, hogy mindenekelőtt akarnia kell a győzelmet és akkor győzelmet is arat.

A Tardieu-kormány – Briand büvészmutatványa
A Tardieu-kormány megalakításával, ugy látszik, sikerült Briand terve, ki – akármilyen paradoxul hangzik – saját békepolitikáját akarta Dalander kormányalakító kisérletének megbuktatásával megvédeni.

Daladier és a radikálisok ugyanis a legbizalmasabb viszonyban állnak MacDonalddal és az angol munkáspárttal. MacDonald és Herriot indították meg annakidején 1924-ben a londoni megállapodással a reparációs kérdés végleges rendezését. Briand talán joggal attól tartott, hogy a francia radikálisok és az angol labour-párt tulságosan szoros együttmüködése egészen angol-száz vizekre fogja téríteni a francia külpolitikát, ami viszont föltétlenül erős nacionalista ellenhatást váltott volna ki a kamarában. A hágai egyezményeknek és a Rajna-vidék kiürítésének már ma is igen erős ellenzéke van a kamarában, amely föltétlenül magához rántotta volna a középfrakciókat, ha a kamara a francia külpolitika függetlenségét látta volna veszélyeztetve.

A Briand-Chamberlain-féle politikai jelszava így hangzott: „Együttmüködés, ha szükséges, még Amerika ellen is.”

A MacDonald-Hoover-féle együttmüködést ma Párisban így jellemzik: „Együttműködés, ha kell, Franciaország ellen is” és a francia közvélemény semmikép sem látná szivesen, ha maga Franciaország igyekeznék az angol-száz csoporthoz közeledni. Igy jött létre az a groteszk terv, hogy egy jobboldali kabinet segítségével vigyék tető alá a hágai egyezményt, mert Tardieut a jobboldal, Briand békepolitikáját pedig a baloldalinak nem fogják megbuktatni.

Ezért folyamodott Briand az intrika eszközéhez és ezért buktatta meg Daladier kisérletét. Hogy a Tardieu-kormány a bal- és jobboldal sziklái között meddig képes magát fölszinen tartani, attól függ, mennyi idő alatt sikerül Hágában a reparációs tárgyalásokat befejezni és a megfelelő javaslatokat a parlament elé terjeszteni.

Tardieu legvérmesebb hivei sem remélik, hogy ez a kabinet az év végén tul tartani tudja magát.
Tardieu szövegezte meg a trianoni szerződést és buktatta mag a frankügy idején a Briand-kormányt.

Páris, november 3.
Példátlanul érdekes politikai karrier után ül André Tardieu Franciaország miniszterelnöki székébe. Ötvenesztendős koráig ez az izzó temperamentum, de hideg, sőt kifejezéstelen arcu politikus a francia soviniszták legszélsőségesebb elveit vallotta és valósította meg, de az idők járása megfordult Franciaország fölött és megfordította s nemzetközi megértés és a Németországgal való kibékülés irányában Tardien politikai fölfogását is.