Napjainkban van 100 esztendeje annak, hogy a győri bencés-gimnázium fiatal fizikustanára, Jedlik Ányos, megszerkesztette az első elektromotort és az izgalomtól kipirulva gyönyörködött annak forgásában.

Hasonló szeretettel és gyönyörűséggel fordult azután érdeklődése az optikai jelenségek felé, melyek közül különösen a fényelhajlás változatos, színes jelenségei kötötték le figyelmét. Gyönyörködve szemlélte a különböző rések és a párhuzamos, egymástól egyenlő távolságra levő (aequidistans) rések egész rendszere, az ú. n. optikai rácsok által létesített elhajlási jelenségeket.

Abban a törekvésben, hogy mennél színpompásabb, ragyogóbb jelenséget hozzon létre, hozzáfogott ily rácsok készítéséhez, illetőleg ily rácsok készítéséhez szükséges osztógép összeállításához. Ez az osztógép változatos sors után utóbb Pannonhalmára került, ahol Jedlik rendtársa: Palatin Gergely szeretettel gondozta, tökéletesítette és használta nemrégen bekövetkezett haláláig.

E gépen készült üvegrácsok osztásuk sűrűségét illetően elérték, sőt túlszárnyalták a híres Rowland- és Michelson-féle rácsokat, de elmaradtak a homorú fémtükörre karcolt Rowland-rácsok mögött a beosztott felület nagyságát, a beosztás szabályosságát és a színképek fényerejét illetően úgy, hogy a spektoszkópiai kutatómunkában eredménnyel használható rács e gépről nem került ki.

Nagy jövővel bíztató kezdet volt, azonban nem lett folytatása, valószínűleg az anyagi eszközök hiánya miatt. Pedig egészen biztos, hogy azok az összegek, melyeket a berendezés töklétesítésére kellett volna fordítani, bőven gyümölcsöztek volna anyagilag is, ha meggondoljuk, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt üzemben volt rácsosztógépek ma egynek kivételével már nem működnek és egy kutatómunkára alkalmas nagy és jó Rowland-rácsot semilyen áron nem lehet kapni.

Optikai világcégek most fognak hozzá ismét ahhoz, hogy ily rácsok készítésére berendezkedjenek. Kétségen kívül tanúskodik azonban Jedlik nagy kísérletezőképességéről, hogy ilyen osztógép megszerkesztéséhez annakidején hozzáfogott és azzal bemutatások céljaira alkalmas rácsokat készített oly időben, mikor még az ilyenek ritkaságszámba mentek.

Az említetteken kívül még hangtani jelenségekkel, így a Lissajou-féle görbék előállításával, valamint pályája kezdetén azzal is foglalkozott Jedlik, hogyan lehet ásványvizeket mesterséges úton előállítani, illetőleg szénsavval telíteni. Idevonatkozó értekezése végén nagyon kedvesen felhívja a figyelmet az eljárás gazdaságos es jövedelmező voltára.

Áttekintve Jedlik nagy találékonyságra valló működését, a legteljesebb tárgyilagossággal megállapítható, hogy istenáldott tehetségének az akkori magyarországi tudományos viszonyok szabtak gátat és okozták, hogy nem emlegetik ma a fizika nagyjai között.

Jedlik 1800 január 11-én született Szimőn, Komárom megyében, mint földmíves szülők gyermeke. Atyja nagy gonddal iskoláztatta különböző helyeken, hogy a magyar mellé még a német és tót nyelvet is elsajátítsa. 17 éves korában lépett a Szent Benedek-rendbe és tanulmányai végeztével előbb Győrött és Pozsonyban, majd 1840-től 1878-ig a budapesti egyetemen működött, mint a fizika tanára.

Az 1848-i nagy esztendő a dékáni méltóságban érte Jedlik-et. Mint olyan emberrel aki elsősorban tudományának élt, egyik politikai irány sem volt megelégedve, az ifjúság a mozgalmas napokban macskazenét rendezett neki, a szabadságharc leverése után pedig a haditörvényszék igazolóeljárás alá vonta.

Mindezek azonban nem zavarták meg lelkének harmóniáját és őszinte örömmel állapította meg a 48-as napoknak a tanár szempontjából egyik legfontosabb eredményét, hogy t. i. tantárgyát ezentúl a latin helyett a nemzet nyelvén adhatta elő diákjainak.