Riga, március végén.
Az arca az első pillantásra félelmetes: félig ázsiai, félig európai metszésű. Erős és érzéki száj, amelynek felső részét dusan burjánzó bajusz takarja. Szélesen ivelt, csontos áll, a kitartás és szívós akarat hordozója. Sürü sörény gyanánt emelkedik a nem tulságosan magas homlok fölött az alig szürkülő kemény haj. Hosszu, egyenes, vérbeli kaukázusi orr és megdöbbentően szuggesztiv, horgas, rideg pillantásu szemek. A balszem sarkában ijesztő keskeny kis redő, guly, kegyetlen, irgalmat nem ismerő lenézés lappang ebben a kis bőrtüremkedésben.

Ellágyulást és megrendülést, szánalmat és kegyelmet nem ismerő, egyetlen cél felé törő, kiméletlen és hajthatatlan, becsvágyában bilincset nem tűrő emberi lélek tükre ez az arc: Joszif Visszarionovics Dzsugasvili – Sztali arca. Ötvenéves, de az öt évtized terhét könnyen hordja inas, magas, vállas teste. Nyugodt idegei acélból vannak, talán azért választotta a földalatti munka idején a Sztalin álnevet.

Tizenkilencéves kora óta, tehát több mint harminc esztendeje professzionátus forradalmár. Oroszország mai diktátora és ennek az időnek több mint a harmadát töltötte börtönben s szibériai vagy északi számüzetésben, ahonnan évről-évre szinte rendszeres makacssággal megszökött, de az Ochrana éppen olyan makacssággal ujból elfogta s visszaszállította ázsiai számüzetésébe. Egyetlen esztendőt sem élt külföldön. Néha megfordult Londonban, Genfben vagy Krakóban Leninnél. Nem volt sohasem vérbeli ujságiró, keveset irt, nem filozofált, olvasott, füstölt, így disputált el hosszu esztendőket.

Sztalin mindvégig megmaradt annak, aminek született, a szegény földhözragadt gruzin suszter fiának, aki forradalmár volt sihederkora óta, durva, kemény minden finomabb emberi tudásnak idegen férfi. Az ő akaratát gondolat sohasem halványította betegre, mert mindig ösztönösen, gyorsan, határozottan, pillanatnyi habozás nélkül cselekedett – először megtett valamit, aztán gondolkozott rajta. A negyven esztendő kiirthatatlan nyomot hagyott a lelkén.
Senkiben nem bizik, csak abban, akiről tudja, hogy az érdeke hozzá füzi.

És mert mindig alárendelt szerepet vitt a pártban, sohasem volt más, mint a hazai durva munkára alkalmas pacemester, gyülölete dul benne minden egykori följebbvalója iránt. Ezért kaszabolta le olyan, szinte keleti kéjjel Zinovjevet, Bucharint, Racovskit s végül a legnagyobbat és leggyülöletesebbet, Trockijt. Ismeretlen előtte minden kulturszükséglet, a gazdasági élet finom árnyalatait és érzékeny hullámzását értetlen undorral nézi, életének egyetlen kétszerkettője van: a hatalmat megtartani minden áron!

Ma már nemcsak nagy személyes gárdája van a Kreml magasrangu hivatalnokai körében, hanem az orosz birodalom minden városában, minden nagyobb ipartelepén van egy-egy megbizottja, aki a Sztalin-csoport érdekeire ügyel. Külön állam az államban Sztalin és kreaturáinak a serege, ezért töri le félelem nélkül minden ellenfelét. Nem zsarnok, csak ha muszáj, nem öl, csak ha elkerülhetetlen szükséges, nem fél s nem riad vissza semmitől. Azt mondják, még kapitalista engedményektől sem, ha ezzel hatalmát és erejét veszély idejét megerősítheti.

Br. P. E.