Kosztolányi Dezső fordítása - Révai

Amerikai író, akinek filozófiája van, még pedig olyan filozófiája, amilyen poétáknak szokott lenni.

Van-e véletlen? Nem kételkedés-e Isten bölcsességében s az általa teremtett világrendben, ha azt hisszük, hogy bármi is történhetik, ami nem okokból következik? Hátha csak mi hisszük véletlennek, mert nem tudjuk elménkkel felfogni azokat az okokat, melyek a látszólag véletlen események mögött rejtőznek?

Ezt a kérdést a katolikus logikán nevelkedett franciskánus szerzetes, Juniperus testvér teszi fel. Ő tanuja volt annak a katasztrófának, amely 1714 június 20-án Peruban, Lima városában történt, mikor leszakadt az ősrégi, fűzfavesszőből font híd és az éppen rajta járó öt ember belevész a folyóba. A derék szerzetes nem tudja elhinni, hogy ez az öt ember csak úgy véletlenül pusztult el. Hite szerint okvetlenül kellett, hogy hirtelen haláluknak valami oka legyen, valami összefüggése az életükkel.

Ha egyáltalában van valami tervszerűség a világban, ha az emberi létnek van valami értelme, akkor ennek felfedezhetőnek kell lenni a hirtelen megszakadt öt emberéletben is. Juniperus testvér kutatja és feljegyzi az öt ember sorsát, de a titokra nem jön rá s kutatásaiért az inquisitio máglyára küldi. De gondolata fenmarad és most a modern író felfedi a titkot. Végigkíséri az öt embert életén s rájön, hogy az az öt ember csakugyan tervszerűen, saját élete logikájának kényszeréből pusztult el a híddal. Ez volt életüknek törvényszerű befejezése.

Az öt ember életét csodálatos plaszticitással írja meg Wilder. Az anyai szeretet öreg mániákusa, a félénk kis apácanövendék Esteban, az ikertestvér, Pio bácsi, a szép színésznő tanítómestere, a színésznő nyavalyatörős kisfia mind egy-egy érem éles konturjaival emelkednek ki a sorok közül. Mindegyik életének van egy nagy szenvedélye s e szenvedély körül apró emberi jellemvonások tömege rajzik, gazdag reliefet adva arcuknak.

Az írói portrait-rajzoló művészetnek olyan tökéletességét mutatja Wilder, amilyenre alig képes más modern író. Stílusbeli finomságai nem amerikaiak, ez az író szemmelláthatólag a legjobb francia iskolában tanult írni. Kosztolányi Dezsőt, a fordítót irigyelni lehet ezért a feladatért és még inkább hiánytalan megoldásáért.

Az öt elpusztult embernek mindnek van egy szenvedélye: egy emberfeletti szeretet él bennük valaki iránt. S mind az ötben megtörik ez a szeretet s ezzel véget ér életük, a halál már csak formai befejezés számukra. Az élet értelme a szeretet - erre az eredményre jut az író. Az út, amelyen idáig jut, szebb az eredménynél is: egy költő útja, mely ritka szépségek között vezet. Wilder az emberi szív legszebb titkait súgja meg annak, aki könyvét elolvassa. A szeretet misztikuma, a kereszténység legmélyebb eszméje sugárzik belőle.

Schöpflin Aladár