Bor Pál a gondolkozó művész típusa. Aki nemcsak a saját művészetén gondolkozik, hanem a másén is. Aki nemcsak a másét bírálja tágyilagosan, hanem a magáét is. Nem jó ennyi önmegtagadás egy tehetséges művésznél, mert megzavarja ösztönös kifejlődését. Bor az az orvos, aki önmagán próbál ki minden preparátumot. Nemcsak az elméleteket, hanem a kritikát is önmagával szemben érvényesíti legelébb.

Pedig ösztönösen jó művész, ha érvényesülni hagyja ösztönét. És ez kiállításából még meggyőzőbben derülne ki, ha nem keverődtek volna egymásmellé egészen különböző fajta képei és szobrai. Az egyes munkák benyomása összehasonlíthatatlanul előnyösebb az összbenyomásnál. Igen szép Denisre emlékeztető "Fürdő fiúk"-kompoziciója hamvas világosságával, lágy zavartságával, összefoglalt formáival, geometrikus felépítettségével, szűkszavú ritmusával.

Igen szép "Tehénpásztor"-a kemény, fanyar, faragott formáival. Szépek mértanian hasított sziluettű zöld tájai; szépek sötét csendélete is, a sok apró tárggyal, melyekbe fénykockák visznek szeszélyes ritmust. Szépek szobrai közül különösen kis bronz aktkompoziciói, melyekben lendület, erő, zártság, egyensúly él.