A város fejlesztésének és ezzel kapcsolatosan adódó közlekedési problémáknak igen érdekes momentumaival foglalkozott Dorner Gyula miniszteri tanácsos, a földmivelésügyi minisztérium müszaki ügyosztályának vezetője. 

Bevezetésül röviden ismertette a városok fejlődésének megindulását, különös tekintettel Budapest fejlődésére. A városfejlesztés irányitói az egészségi, közlekedési, szépészeti és pénzügyi tekintetek, amelyeknek összeegyeztetése a városfejlesztés irányitójára gyakran igen nagy feladatokat ró. 

Összehasonlitotta a kontinens nagy városainak, Párisnak, Berlinnek, Londonnak, Bécsnek és Budapestnek területi és lakossági viszonyaikat és ezekből megállapitotta, hogy Budapest a kontinens milliós nagy városainak legritkábban lakott városa. Ebből a tényből azt a konzekvenciát vonta le, hogy minden eszközzel oda kell a város vezetőségének törekedni, hogy ez a helyzet megváltozzék s Budapest lakosságának sürüsége a többi nagy város normális lakottsági sürüségéhez közelebb jusson.

Ennek indokolásául megemliti, hogy a kontinens többi nagy városaiban a közmüvek költségeit kétszer-háromszor annyi polgár viseli, mint Budapesten, ennélfogva Budapesten a polgárokat a közmüvek költségeiből kifolyólag rendkivül nagy terhek sujtják. A családi ház és villa a gazdag város jómódu lakosságának ideális épitkezési módja, azért minden városban, ahol az anyagi eszközök korlátoltak, törekedni kell arra, hogy a lakosság tulnyomó része olcsóbban, vagyis nagyobb házegységekben találjon lakást.

A budapesti viszonyok között tehát nem szabad mesterséges eszközökkel a lakosságot a város külső területeire terelni, hanem igenis mesterséges eszközökkel is a város belső területének intezivebb beépitése az indokolt. Éppen ezért Budapest főváros tanácsának a részleges adómentességre vonatkozó előterjesztését városfejlesztési szempontból indokoltnak és helyesnek tartja. 


A Duna, mint 9 kilométeres közlekedési akadály 

A városfejlesztésnek egyik legfontosabb eleme és eszköze a közlekedés.
Budapesten már szinte szállóigévé lett a közlekedés csődje és sokan szeretik a helyzetet oly sötéten festeni, mintha abból egyedül a gyorsvasut (földalatti vasut) nyujthatna kibontakozást. Ezt a felfogást nem tartja helyesnek s megállapitja, hogy a mai közlekedési eszközöknek is még igen tág fejlesztési lehetőségei vannak, amelyek a közlekedési helyzetet türhetővé tehetnék.

A közlekedésnek legnagyobb akadálya az, hogy Budapest beépitett területét 9 km hosszuságban elválasztó Dunavonalon az átkelés a ma rendelkezésre álló négy hidon, csak 3 és fél kilométer hosszuságban lehetséges. Ennélfogva a 9 km hosszu vonalnak keresztező forgalma erre az aránylag rövid, 3 és fél km-es Dunaszakaszra torlódik össze.

Rámutat előadó a többi nagy város sokkal kedvezőbb helyzetére, ahol a városokat átszelő folyóknak egész hosszában lehetővé van téve az átkelés. Ezen a nehéz helyzeten az óbudai, a Boráros-téri és esetleg még az összekötővasuti hidnak közuti közlekedésre való berendezése igen nagy javulási eredményezhetne.