Wekerle pénzügyi expozéját s az idei költségvetést nagy lelkesedéssel fogadta az egységes párt, de azóta öt nap mult el s ugy a pártban, mint a közgazdasági körökben behatóbb vizsgálat alá vették a látszólag kedvező költségvetést és tagadhatatlan, hogy a nagy lelkesedés mintha egy kissé lelohadt volna.

Az uj pénzügyminiszter azzal jött, hogy a közterhek elviselhetetlen sulyán enyhiteni fog és hogy vissza fogja szoritani azokat az igényeket, amelyek uj hivatalok és intézmények kreálásával tovább duzzasztják az állami kiadásokat.

Az expozé maga is elismerte, hogy ez a törekvés nem sikerült, mert habár a tavalyi költségvetés az előző évihez képest 114 millióval emelkedett, az idei csak 71 millióval, mégis ez az emelkedés meglepően magas és nagyarányu a mai helyzetben. Az expozé arra azt a tetszetős formulát találta, hogy ámbár a kiadások emelkedésének megszüntetése nem sikerült, de legalább az emelkedés tempója lassubbodott. 

Az egységes párt köreiben, egyelőre csak suttogva, azt a véleményt nyilvánitják, hogy a tempó lassubbodására való hivatkozás a legjobb esetben is csak ügyes védekezési formula. 

A költségvetési vitában tehát elsősorban ez a kérdés lesz a diszkussziók középpontjában, főleg, mert az emelkedés oka éppen abban van, ami ellen pedig legerősebb hangok hallatszottak, hogy tudniillik a személyi kiadások ismét 7.5 millióval szaporodtak. 

A pénzügyminiszter ezt a személyi költségszaporodást azzal indokolja, hogy uj intézmények, főleg iskolák alapitása uj és több személyzetet igényel. A pártban is, de a közgazdaság vezető köreiben azonban éppen az a közfölfogás, hogy a magángazdaság mai teljes lerongyoltsága mellett vissza kell szoritani azt az irányzatot, amely, habár kulturkiadások cimén, teljesen kimeriti a mai nemzedék gazdasági erejét. A 71 millió többlet fejenkint ujabb 7 pengővel terheli meg a polgárokat, amiből tehát átlag egy pengő esik fejenként a személyi kiadások többletére és öt pengő a dologiakéra. 

Ami az állami bevételeket illeti, a kötségvetés szerint 53 millióval több van előirányozva az idei költségvetésben, mint tavaly. Az összehasonlitás a tavalyi és idei előirányzat közt egyáltalán nem deriti föl az igazi helyzetet, mert a költségvetési beszédekben mindig az előirányzatokat mérik össze, mig a tényleges adóbevételek egészen más képet mutatnak.