Azt hinné az ember, hogy csak az újabb idők vívmánya a kölcsönkönyvtár. Pedig a kölcsönkönyvtár eszméje elég régi multra tekinthet vissza, Szent Hieronimusz tesz először említést így Pamfiliusz nevű emberről, ki 309. évben mártírhalált halt. Ez a jámbor ember igen nagy érdemeket szerzett magának a kereszténység elterjedése körül. Caesaréiban 30.000 vallásos iratot gyűjtött össze és olvasás céljából szétosztogatta a hívőknek.

Párizsban már 1312-ben, tehát száz évvel a könyvnyomtatás föltalálása előtt igen nagy volt a kereslet kéziratokban. A jobbmódú emberek valóságos rohamot intéztek a kézirattal kereskedő egyének ellen. Ezek azután úgy segítettek magukon, hogy a manuszkriptokat és a kézzel írott könyveket olvasási díj ellenében kikölcsönöztek.

Angolországban IV. Henrik király uralkodása alatt jött szokásba a könyvek kölcsönzése. 1399-ben már voltak kölcsön könyvtárak és a király az oxfordi egyetem hallgatói részére egy nagy könyvtárt építtetett, melynek könyvelt a diákok hazavitték olvasás céljából.