Megbillent a magyar közélet ellensulya.

A mérleg egyik serpenyőjét a mélybe huzza sulyos terhe: a megduzzadt és szétáradó központi hatalom, nem az állam, - a kormány mindenhatósága. A másik serpenyő sulytalanul a magasban libeg s a fenekén meghuzódik: a nyílt választójog, minden alkotmányos ellenőrzés vigyorgó torzképe és a közvélemény, amely ködös, szétfolyó, szervezetlen.

Amig a mérleg egyensúlyi helyzetbe nem kerül, addig a néplélek laza s fölszines rétegei alatt, a tudat kőfalán tul, gomolygó és mégis megfoghatatlanul kígyózik a gondolat: hol van az a hatalmas történelmi harmadik, amely Magyarország históriájában gyakorta ellenünk, de sokszor javunkra kapott bele az események küllőibe? Hol van az erő, amely éber figyelemmel kísérte a közvélemény minden rezdülését s ugy ejtette el a minisztereket, mint a kiszolgált lakájokat, ha a közerkölcsökkel szemben fordultak s önmaguk hatalmát öncélnak merészelték kitekinteni. A pártatlan tekintélynek ez a forrása bedugult s tegyünk le arról a reményről, hogy valaha is föl frissülve buzogni fog.

A Neohabsburg-aspiránsoknak és álmoknak bucsut mondva, mégis tudatosan és fokról-fokra kell egyszintre szorítani a nemzeti élet két serpenyőjét. De hogyan? Ki képviselje a korok és irányok, pártok es világnézetek fölött álló harmadikat a nép és a hivatal, a kormány és az ország között?A közigazgatási reformjavaslatok, a készülő fővárosi törvény s a sajtótörvény, tervezete után tegyünk le arról az ábrándról, hogy politikai meggondolásból és józan belátásból maga a párturalom fogja kiüríteni előretolt hadállásait.

A politikai tudomány klasszikus hármas megosztása szerint államfő, kormány s nép között oszlik meg az állam szuverenitása. Ha az egyik tényező veszedelmes tulerőre tett szert, a kiegészítő másik két faktor kötelessége a megbomlott egyensúlyt helyreállítani. S az egyensúly, helyreállításának egyetlen föltétele a harmadik tényező: a parlament s ellenőrző hatalmának megerősítésé.

A régi háboruelőtti Magyarországon az egyensúly, megvolt a nyilt választójog ellenére is. mert a neutrális, kormány, és nép fölött álló harmadik féltékeny figyelemmel ügyelt a hatalmi egyensuly fönmaradására. Ennek a dinasztikus erőnek a helyébe kell lépnie az uj ellenőrző erőnek: a titkon választójognak. Értsük meg, nem az általános, de a titkos választójognak. Egy helyben topogunk mindaddig, amíg az államon belül érvényesülő erők egyensúlya helyre nem állott.

Nem demokratikus jelszavak kedvéért s nem külpolitikai érdekből van szükség Magyarországon a titkos választójogra. Szükség van rá azért, mert effektív felelősség és a bürokratikus tulhatalom csak komoly ellenőrzésre jogosult parlamenttel lehetséges, amelyet még a hivatalos kényuraknak is respektálniok muszáj. A pénztár kulcsának vissza kell kerülnie a választók kezébe.

Csak az a nép képes heroikus elhatározásokra, amely ura a sorsának. Minden magyarnak ujra meg kell találni honhát a hazájában.