Páris, május 23.
Nemrégiben hir jelent meg a magyar ujságokban arról, hogy de Monzie francia szenátor és többszörösen volt miniszter, aki szóval és cselekedettel már nem tett bizonyságot magyarbarátsága mellett, rövidesen Budapestre utazik. A franciák általában nem nagy turisták, a politikusaik pedig különösen nem válnak ki mozgékonyságukkal. De Monzie dicséretes kivétel.

Ő volt az első francia politikus, aki ellátogatott Szovjetoroszországba, aki elsőül ment a Vatikánban helyreállítani Franciaország diplomáciai összeköttetését, aki francia miniszter létére elsőnek látogatott el a háboru után Berlinbe és aki Trianon napjaiban szót emelt Magyarország mellett… Pesti látogatásának hirére  tudósítónk  fölkereste az illusztris francia politikust.

- Csakugyan – jelentette ki de Monzie – komolyan foglalkozom azzal a gondolattal, hogy elutazzak Budapestre, alkalmasint junius derekán, ha a most megnyiló francia parlamenti ülésszak, amint előre látható, nyugodt mederben folyik… Nem meghivásra megyek a magyar fővárosba és nem is azért, hogy fölolvasásokat tartsak. A gazdasági, politikai és társadalmi viszonyokat akarom tanulmányozni. Vannak ugyan önöknél állandó levelezőim, akik mindenről informálnak, de látom, hogy politikai vagy egyéb szempontok, minden jószándék ellenére is, elfogultakká teszik őket egyik vagy másik irányban.

- Ezért jó, ha időnként magam is elnézek oda. Ezért jó, ha időnként nem szoritkozik egyedül Magyarországra, hanem sorra járom egész Középeurópát: Ausztriát, Csehországot, sőt alkalmasint Lengyelországot és Romániát is.

- Nem tagadom, hogy egy egészen különleges probléma tanulmányozása foglalkoztat. Régi meggyőződésem, hogy a Magyarországgal szemben elkövetett szörnyű igazságtalanságok reparációjának archimedesi pontja a ruthének lakta föld. Politikai, külpolitikai és gazdasági okoknál fogva egyformán itt volna a legfontosabb – és egyben talán a legkönnyebb – határigazításokat elérni, amelyek nemcsak, hogy Magyarország sebeire hoznák meg az első tapaszt, de az itt élő területek lakosságának is kétségtelenül megfelelnének.

- Ennek a határkiigazításnak olyan méretünek kellene lennie, hogy Magyarország közös határt kapjon Lengyelországgal, aminek egyébként a lengyel politikai világ is kivétel nélkül hive. Mihelyt ez a szomszédság Lengyelországgal meg van, Magyarország külpolitikai konjukturája is alaposan megváltozott és a magyar külpolitika vezetői egészen uj perspektivákat látnak majd megnyilni szemük előtt. Tanulmányutam célja vizsgálat alá venni, hogy a kisántánt államai tudnának-e és milyen föltételek mellett, elég konciliánsaknak mutatkozni egy ilyen határkiigazításra, s mit kellene tenni, hogy ez az ötlet a francia hivatalos külpolitia számára is lassanként megérjen.

- Utazásom során egyébként, egy-két udvariassági látogatáson kívül, nem keresem majd a hivatalos érintkezést a budapesti politika körökkel és őszinte kivánságom, hogy vizitemnek ne tulajdonítsanak más jelleget, mint ami a valóságnak megfelel: egy kiváncsi uriember, francia és politikus, vonatra ül és körülnéz Középeurópában: vajjon 10 évvel a véres nagy mütét után hegednek-e a sebek, vagy terjed-e az üszök és közeledik a katasztrófa?