A pünkösdi ünnepeket politikai szélcsöndjében élénk föltünést keltett Bethlen miniszterelnök külpolitikai nyilatkozata, amely a „Le Dépéche de Toulouse”-ban jelent meg. A miniszterelnök itt a magyar-francia viszony javulásáról beszél és nyilatkozatának különösen két pontja lesz alkalmas arra, hogy a politikai életet még sokáig foglalkoztassa.

- Két pont van – mondja a miniszerelnök – amelyekkel kapcsolatban a francia közvélemény hajlamos volt nálunk föltételezni, hogy törekvéseink annak a jóviszonynak a „destuktív” szétrombolására irányulnak, amely kell hogy az európai nemzeteket összekapcsolja. A békeszerződések revizijának kérdéséről és a királyság visszaállításáről beszélnek. Az első pontra vonatkozóan több alkalommal hosszabb megbeszélést folytattam Braind-dal.

- Megmagyaráztam, hogy a békeszerződések drákói rendelkezéseinek megváltozatásra irányló vágy valóban minden magyar polgár szívében él és hogy ez nem is lehet másként. Egyben azonban azt is megmagyaráztam neki – és láttam, hogy sikerült meggyőznöm őt - , hogy a magyar kormánynak semmiképen sem áll szándékában most fölvetni a békeszerződés reviziójának kérdését.

- Ami az üresen álló trón betöltésének kérdését illeti, sok, nagyon sok idő fog még eltelni, amig a magyar kormány alkalmasnak fogja vélni e kérdés fölvetését. A nép széles rétegei teljesen meg vannak nyugodva abban a tudatban, hogy a nemzet élén egy választott kormányzó áll, aki egész élete végéig hivatalában fog maradni és nem kívánják a legfelsőbb hatalom kérdésének valami másformáju megoldását.

Politikai körökben megállapítják, hogy a miniszterelnök e nyilatkozata mint valami hatásos injekció fogja a képviselőház költségvetési vitájának életét meghosszabítani. A miniszterelnöki és a külügyi tárca költségvetésének vitája e két kérdés fölvetésével különös jelentőséget nyer, amennyiben a parlamenti ellenzék máris elhatározta, hogy a nemzet e sorsdöntő kérdéseit a költségvetési vita során igyekszik majd minden oldalról megvilágítani. Természetes viszont, hogy a miniszterelnök nyilatkozata e kérdésekkel kapcsolatban élénken foglalkoztatja a parlamenten kívüli tényezőket is.

Beszéltünk Andrássy Gyula gróffal, aki a következőket jelentette ki:
- A külpolitikára vonatkozóan azt a törekvést, hogy Franciaországgal jobb lábon álljunk, csak helyeselni tudom, mert ezt már régóta sürgettem és sürgetem. Általában ugy látom, hogy Magyarország külpolitikai iránya jól van beállítva mostanában, de nem tudom, hogy halad-e a helyes cél felé. Haladást nem tudok látni az eredményekben, de mindenesetre már az is jó, hogy sok időveszteség után a célkitüzés helyes. A királykérdésre vonatkozó nyilatkozatra pedig a megjegyzésem ez: nagyon gyakran és nagyon sokszor hallottam, hogy a miniszterelnök legitimista , nagyon gyakran nagyon sokszor hallottam az ellenkezőjét is, hogy királyválasztó, X-nek vagy Y-nek a híve, de mindezt nem hittem.

- Mindig arról voltam meggyőződve, hogy kitolja a kérdés megoldását, ameddig emberileg lehet. Ezért nem lep meg mostani nyilatkozata, hogy a kormányzó haláláig véli a dolgot kitolhatni, de ezt csak kívánságának, jóslatnak tartom. Az utolsó jós, Habakuk, azonban már rég meghalt, ugy hogy ez engem nem nagyon aggaszt, annál kevésbé, mert nem hinném, hogy Bethlennek igazán helyes ítélőképessége lenne az ország akaratára vonatkozóan. Azt hiszi, hogy amit ő akar, azt akarja az ország is, mert az ország valóban mindent elfogad, amit ő parancsol.

- Ő az ország cselekedetei alapján ítéli meg az ország akaratát, holott az ország cselekedetei kényszercselekedetek. Azt kell a nemzetnek határoznia, ugy kell döntenie, amint azt a kormány és a közigazgatási apparátus akarja. Bethlen ezt a döntést a nemzet őszinte akaratának tudja be. És nem. Meg vagyok győződve, hogy a nemzet nagyon távol van attól, hogy a mai rezsim végtelen kitolását helyeselné.

- Meg vagyok győződve, hogy a gondolkozók nagy többsége belátja, hogy minél hamarább keresztülvihető a rezsimváltozás és régi, ezeréves alkotmányos jogfolytonosságunk helyreállítása, annál jobb, hogy a nemzet nem cselekszik ezek szerint, az csak annak a következménye, hogy nem mer cselekedni, mert gazdaságilag el van csigázva, hogy mindenkit saját kis ügyei foglalnak el, hogy politikai akaratról egyáltalában szó sem lehet, mert a társadalom tulságosan gyönge, tulságosan sokat szenved és tulságosan sok gazdasági gondja van.

A miniszterelnök külpolitikai nyilatkozatának egyébként további konzekvenciája is lesz. Több kormánypárti képviselő fölfogása szerint ugyanis a nyilatkozatnak vannak részei, amelyek a nagy nyilvánosság előtt nem vitathatók meg és éppen erre való tekintettel lépéseket tesznek az egyébként is régóta pihentetett külügyi bizottság összehivására.