A nemzetközi pénzpiac helyzetében a legutóbbi két nap sem hozott lényegesebb enyhülést s ámbár a reparációs tárgyalások ujrafölvétele a megegyezésre kilátást nyujt, a pénzpiac feszültsége tovább tart.

A pénzkrizis fészke ma is Berlinben van.
A birodalmi bank diskontemelése nem járt a várt hatással. Az utolsó hét folyamán a födözeti devizákra forditott 59 millió márkával a birodalmi bank aranyban és devizákban 228 millió ujabb veszteséggel kénytelen számolni.

A jegyforgalom aranyfödözete ma 40.8 %, vagyis elérte a törvényes födözeti határt, sőt tul is lépte. Az egész jegyforgalom 5.12 milliárd és igy nem lehet csodálni, hogy vasárnap erősen tartotta magát Berlinben az a hir, hogy a kamatlábat ujból emelni fogják, főleg, mert ismét nagyon erős kereslet volt devizákban. A pénzpiac 8 1/2 - 10 %-os kamatai ellenére ismét 8-10 millió dollár igénylés volt, amelyet a banknak ki kellett adnia, hogy ha a 42175-ös dollárkurzust tartani akarta. Jóllehet, a bankok a magánforgalomtól távol tartották magukat, a dollár árfolyama mégis 42190-re emelkedett.

A nagy dollárigénylést nem lehet másból megmagyarázni, mint lélektani okokból, az inflációtól való félelemből, de kétségkivül a francia pénzek fölmondásából is, habár nem lehet azt mondani, hogy ezek a fölmondások nagyon jelentékenyek lennének. Annyi kétségtelen, hogyha a devizaigénylések tovább is ebben a mértékben folytatódnak, nagyon bajos lesz a birodalmi banknak megmaradnia a mai kamatláb mellett. E pillanatban még nem foglalkoznak ugyan a diskont ujabbi emelésének gondolatával, hanem a hitelek megszoritásával próbálkoznak.

A megoldásnak ez a módja természetesen nagy befolyással lehet a gazdasági helyzetre, mert a váltók tömeges visszautasitása, amely már, ha kisebb mértékben, de megkezdődött, máris nyomasztó hatással van. Egyébként a diskont fölemelésétől azért is tartózkodni akarnak, mert a párisi tárgyalások további kialakulását akarják bevárni. Annyi bizonyos, hogy a kamatláb fölemelése nem hozta meg azt az eredményt, amelyet tőle vártak s igy nemtartják valószinünek, hogy ezzel a módszerrel fognak tovább operálni.

Nálunk a bankkamatláb fölemelésének nem volt az a riasztó hatása, mint Németországban. A pénzválság, mely főleg Középeurópára terjed ki, elsősorban politikai okokra vezethető vissza s ennélfogva a politikai megitélésektől függ. E tekintetben azonban nemigen tesznek a hitelező körök finom disztinkciókat, mégis bizonyos jelekből arra kell következtetni, hogy másként itélik meg a mi helyzetünket, mint Németországét.

E jelek közül első helyen kell emlitenünk, hogy a hét folyamán számos helyről érkeztek bankjainkhoz pénzajánlatok és nem valószinütlen, hogy ezek a Németországból visszavont tőkék elhelyezésére irányulnak. Mialatt azonban a külföld igy pénzt ajánl, az a sajátságos helyzet állott elő, hogy a pénzkereslet megcsappant.

A fogyasztás csökkenése és az általános depresszió folytán sem az iparból, sem a mezőgazdaságból nincsenek jelentékenyebb igénylések, ugy, hogy a jó váltókat szivesen honorálják. A kereskedelmi tárcaváltókat 9-10 %-kal, a vidéki intézetek váltóit 8 7/8 – 10 1/4 %-kal számitolják, mig a vezető intézetek a budapesti reeskontörök váltóit 8 3/4 %-tól följebb veszik át.

A gazdasági pangás, a vállalkozási kedv hiánya ilyen módon kiegyenliti a helyzetet. Nincs munka, nem is kell hozzá pénz. A pénzpiac általános feszültségének nincsenek nálunk különösebb jelenségei. A Sipka-szorosban csönd van…