Hogyan készülnek az amerikai hangos filmek? - Milyen a beszélőfilm stúdiója? - A zajmesterek - Hangutánzók árasztották el a hollywoodi filmgyárakat - Milyen hangja van Greta Garbónak? - Nem baj, ha az európai színész rosszul beszél angolul.

Hollywood uccáján mentőautó szalad... két ember áll az uccán és az egyik megkérdezi a másiktól:
- Mi történhetett?
- Az egyik beszélőfilmstudióban - feleli a kérdezett - egy szereplő elköhintette magát, mire a rendező, revolvert rántott és lelőtte.

A hollywoodi társaságokban a kiállhatatlan vendéget így jellemzik: - Ez az ember olyan szívesen látott vendég nálunk, mint a beszélőfilm-studióban a tüsszentés. Egész Hollywood, sőt egész Amerika a beszélőfilmről vitatkozik. Vicceket mondanak, tréfákat gyártanak róla, szakemberek vitatkoznak, költők megéneklik, küzdenek érte és harcolnak ellene. Forradalmat kezdett, lázat okozott, de a forradalom hullámai elsimultak és a láz lassan alábbhagy.

Még nem tértek teljesen napirendre felette, de már úgy veszik, mint ami van és ami lesz. Amerikában ma már egyöntetű az a vélemény, hogy a beszélőfilm megmarad és a néma filmnek kilencven százalékát kiszorítja a moziból. Az emberek egészen természetesnek tartják, hogy azok, akiknek exisztenciáját a beszélőfilm veszélyezteti, harcolnak ellene.

Sokezer mozizenész van Amerikában, ezek legnagyobbrészt feleslegessé válnak a beszélőfilm korszakában, mert hiszen a film ezentúl zenét is fog szolgáltatni. A stúdióban húsz vagy huszonöt tagú zenekarok játszanak a mikrofón előtt és az emberek ezeknek a zenekaroknak a produkcióját sokezer moziban fogják hallani.

Mindenki természetesnek tartja, hogy a mozizenészek minden eszközzel küzdenek a beszélőfilm ellen, mert hiszen volt idő, amikor a szövőgépek ellen harcollak azok a munkások, akiknek kenyerét veszélyeztették a gépek. És mégis a gépek győztek. A mozizenészek sorsa is eldőlt: a harcot a beszélőfilmmel szemben el fogják veszíteni.

Az amerikai filmgyárak már majdnem kivétel nélkül berendezkedtek a beszélőfilm gyártására. Átalakították stúdióikat vagy újakat építettek. A beszélőfilm stúdiója merően különbözik a néma filmek műtermeitől. A stúdiók felépítésénél elsősorban azt a nagyon fontos szempontot tartották szemelőtt, hogy a műtermek épületeit a filmgyár légcsöndesebb sarkába helyezték.

A beszélőfilmstudió környékén minden zaj tilos. Erre hatalmas táblák figyelmeztetnek mindenkit. Néhányszáz méter távolságon belül minden autóközlekedés tilos és főleg arra vigyáznak, hogy nehéz teherautók ne közlekedjenek akkor, amikor beszélőfilm-felvétel van.

A vastag cementfalakból álló épületeket hatalmas ajtók zárják el a külvilágtól. Abban a pillanatban, amikor ezeket az ajtókat becsukják, halálos csönd terül a beszélő-filmstúdióra és megkezdődik a felvétel. Egy tüsszentés, egy köhintés vagy egy szék eltolásából származó zaj tönkreteheti az egész felvételt.

A dekorációk állnak, a reflektorok vakító fénnyel égnek és az operatőr egy üvegből, vaslemezből és dróthálóból álló fülkében vár felvevőgépével. Erre a fülkére azért van szükség, hogy a fülke falai felfogják a felvevőgép berregését, mert ha ez a hang a mikrofonba jutna, úgy élvezhetetlenné válna a film. Külön fülkében ül az a szakember, aki a beszédet ellenőrzi. Ő állítja be a mikrofonokat, ő erősíti vagy gyengíti a mikrofon erejét - a szereplők hangjához képest.

Abban a pillanatban, amint az operatőr és a mikrofon ellenőrző szakembere jelzi, hogy minden készen van, zöld fény lobban és ez azt jelenti: kész, kezdődik a felvétel. Néhány pillanat múlva vörös lámpafény jelzi, hogy mindenki kezdje meg a munkát. A szereplő játszani és beszélni kezd, az operatőr forgatja a gépet és a mikrofónok minden hangot felfognak.

Néhány lépéssel távolabb több, különös feladattal megbízott ember végzi munkáját, ezek szolgáltatják a zajt. Csöngetnek, ha a filmen megszólal a telefon csengője, összeütnek két fadarabot és ezzel az ajtócsapódást utánozzák, nyikorognak, súrolnak, kaparnak, revolvert sütnek el vagy dobba ütnek bele..

Ennek a néhány férfinak nemcsak szabad, hanem kötelessége zajongani. Minden kis mozdulatukat milliméternyi és tized másodpereiül pontossággal végzik. És a hangok a mikrofónon és a fotóelektrikus cellán keresztül a film celluloidszalagjára jutnak. A hang fénnyé változik és a fény hajszálvékony fekete, szürke vagy fehér vonalakat vetít az érzékeny anyagra.

És ezeket az apró vonalakat később a mozi vetítőgépe ismét hanggá változtatja és ennek következtében a nézőközönség hallja kedvencének hangját. A beszélőfilmstudióban ismét vörös, majd zöld fény lobban, ami a felvétel végét jelenti. Az ajtókat kinyiták, a szereplők a friss levegőre mennek, az operatőr kibújik cellájából, a munkások pedig új díszleteket állítanak fel.