Ha az arcát nézzük, öregnek hisszük, de a redőket nem az évek, hanem a foglalkozása, a veszedelmekkel való állandó játék vési az arcára.

Aligha van a világon artista vagy filmszínész, aki többet kockáztatta volna az életét, mint Luciano Albertini, a világhírű olasz sztár, aki több mint húsz esztendővel ezelőtt megszökött a szülői háztól, hogy „komédiás” lehessen. A cirkusz vonzotta őt, a cirkusz tarka világa, de nem a csillogás, a fény, hanem a veszedelem. Az életveszély. Légtornász lett, sokat nyomorgott, de mindennap kockára az életét havi száz líra fizetésért.

Apja Torino leggazdagabb földesura volt, aki hallani sem akart arról, hogy fia artista legyen és amikor Luciano Albertini megszökött hazulról, kitagadta őt. Később azonban állandóan jöttek hazulról a levelek, amelyben hazahívták, de Albertini, akit ebben az időben már teljesen elvarázsolt a cirkusz, nem ment haza gazdag, független urnak és szívesen vándorolt városról, városra, hogy az egyszerű falusi embereknek bemutassa nyaktörő mutatványait.

Amikor megszületett az első olasz filmgyár, Luciano Albertini filmszínész lett. Foglalkozását megváltoztatta, de tovább kockáztatta az életét, most már nem a cirkuszban, hanem a felvevőgép előtt. Albertini akkor lett filmszínész, amikor a szereplők még nem trükkök segítségével játszották el szerepeik veszedelmes részét, hanem a valóságban is kockáztatták az életüket. Az ő filmcsoportja hamarosan világhírű lett, pedig állandóan új embereket kellett keresnie, mert alig mulott el hónap, hogy valamelyik társát baleset ne érte volna.

Egyik társa harminc méter magasból a földre zuhant és törött gerinccel vitték kórházba, a másik egy emelődaruról a tengerbe esett és megfulladt, egyik női partnere leesett egy kötéllétráról, egy vasoszlopnak esett és szétzúzta a fejét. Luciano Albertini sok társa és barátja szerencsétlenségének és halálának volt a tanuja, ez azonban nem vette el a kedvét veszedelmes foglalkozásától.

Csodálatos, hogy míg körülötte állandóan szerencsétlenül jártak az emberek, őt magát alig érte komoly baj. Egyszer-kétszer kificamította a lábát, néhányszor lehorzsolta a bőrét, egy ízben pedig kitörte a karját… Ennyi baj érte mindössze. Pedig nem egyszer forgott komoly veszedelemben. Két évvel ezelőtt filmfelvétel közben egy és háromnegyed órán keresztül függött egy szál dróton negyven méter magasban, amíg a tűzoltók segítségével ki tudták menteni szorult helyzetéből. Más ember régen elvesztette volna az eszméletét és a földre zuhant volna, ő azonban csodálatosan bírta idegekkel és erővel a közel kétórás kényszerfüggést. Mind a két tenyere véres volt az éles dróttól, de amikor ismét a földön volt, mosolyogva vigasztalta kétségbeesett barátait.

Luciano Albertini vakon bízik szerencséjében és egyedül csak annak tulajdonítja, hogy eddig még nem történt komoly baja, hogy szerencsés csillagzat alatt született.

Az idejének java részét a levegőben, a köteleken, trapézokon, oszlopok tetején tölti. Fent a magasban gondolkozás nélkül ugrik át három-négyméteres szakadékokat. Szinte úszik, repül a levegőben. Ezért nevezik repülőembernek.