Hófehér, tiszta tanterem, a falon tábla, előtte tanárnő áll, krétával a kézben és magyaráz, azonban nem valami algebrai tételt, hanem egy receptet. A növendékek, csupa fiatal, fehérbe öltözött menyasszonyjelölt, köréje csoportosulva hallgatják. A terem másik sarkában gázkályha áll, gőzölgő lábasokkal a sütő mellett egy kisleány guggol és éppen a puddingot húzza ki. Akár a mesékben.

Mert ilyen képet ma már csak régi írók novelláiban talál az ember, vagy direkt vissza kell múlnia az Andersen-mesékig: karcsú, szép teremtések, kezükben...nem szemöldökegyenészeti csipesszel, nem szájfestékkel, hanem: főzőkanállal! Az olvasó bizonyára kételkedve csóválja a fejét. Pedig mindez rideg valóság. Ezek a leányok főztek! Valódi ebédet, valódi konyhában.

-Kóstólja meg - biztatott az iskola igazgatója. Mit tagadjam, kissé bizonytalan léptekkel közeledtem a tűzhelyhez. Mert egészen más az, ha vendéglőben, pincér tálalja az ételt, Ott van bizalma az embernek. De mikor ilyen kedves, táncoslábú fruskák főzik azt a tejfölös halat… folyton az jár eszemben, hogy hátha a torkomon akad egy rúzsos rudacska? Vagy hogy az a fehér ott, amelyben a gombákkal körített megboldogult harcsa úszkált, nem tejföl, hanem púder…

.
- Nos, ízlett? - faggatott a szőke hölgy. Mi az, hogy ízlett? Utána kértem belőle. Az ifjú szakácsnőjelölt tréfásan szalutált a főzőkanállal. Mennyivel jobban állt a kezében, mint például a szaxafón, amellyel egy pezsgős éjszakán láttam táncolni hasonló korú fiatal úrileányokat az egyik bárban. Az újságírónak ilyenkor önkénytelenűl megrendül a pesszimizmusa és kételkedni kezd: csakugyan akadnak még rendes, házias kisleányok a világon?

Négy konyha van állandóan üzemben az intézetben a Prohászka uccai polgári iskola negyedik emeletén. Már két éve működik a pesti menyasszonyképző akadémia. A boldogult Szomaházy István megírta a feleségképző akadémiát, azonban menyasszonyképezdére ő se gondolt. Holott ez a fontosabbik. Egy perfekt menyasszony. Természetesen nemcsak aktív menyasszonyok iratkoznak be, sőt: szerelemben és főzésben egészen járatlan leányzókból regrutálódik az intézet legtöbb növendéke. Közel kétszázan vannak. Leányok, akik az élet iskolájában is sikerrel szeretnék letenni a vizsgát.

- Főbb tantárgyaink - sorolta el az igazgató – a háztartási teendőkön kívül, a varrás, iparművészet, betegápolás, kertészet, torna és gyerekápolás. Hát nem ideális? A kisleányok már most megtanulnak leendő csecsemőikkel bánni, hogy kell tisztába tenni a bébit, elringatni és általában: szakszerűen, higiénikusan kezelni.

Öröm lesz egy ilyen menyasszonyi diplomával rendelkező hölgyet feleségül venni. Ám a leányok nemcsak a csecsemőápoláshoz, hanem a főzéshez is értenek. Ez a legeslegfőbb tantárgy. A kémia mellett a konyha kémiája. Itt valóban olyan tiszta és rendes minden akár egy laboratóriumban.

A nők, a konyha vegyészei, higiénikusak és komolyak fehér köpenyeikben, amelyekben a szanatóriumi ápolónőkre emlékeztetnek. És ennek a laboratóriumnak olyan remekei vannak, mint egy tál gusztusos palacsinta, rétesek, fánkok, ami szem-szájnak ingere, különösen éhgyomorra, így egy óra tájban…