Kiről még nem tud senki semmit,
csak az asszony tudja egyedül,
hogy idegen szív dobog az éjszakába
szíve alatt és mosolyog...
úgy hordalak magamban én szégyenem
én titkom, hogy eláruljalak,
mint örök Judás drága Jézusát,...
hogy hazug a szavam, régi mosolyom,
mi itt kövült meg céda, habos számon,
mert nem mondtam eddigi életemben
egy szót sem, ami igaz lett volna talán...
most kikiáltom, ugyse hallja senki
és ha hallják? óh mit bánom én?
ezen már régen, régen túl vagyok:
én nem szeretek senkit!