A Magyar Motorhajózási Rt. népszerü tervei és népszerütlen menetdijai
A gőzüzemü folyami hajóközlekedés a szakemberek véleménye szerint mindinkább háttérbe szorul a más téren is diadalmasan előretörő motor mögött. Budapesten a füstokádó propellerközlekedés ugyan egyéb okokból szünt meg, – néhány viszonylatban még müködik, – de amint eltünt a Duna vizéről az érdemes propellerek jórésze, kétségtelennek látszott, hogy helyükbe már nem gőzhajó, hanem motoros jármü lép. Valóban, a motor bevonult a rendes dunai közlekedésbe, ámbár ezidőszerint még olyan magas tarifával, amely eleve lehetetlenné teszi a motorhajó népszerüségét.
A motoros hajóforgalom históriájához hozzátartozik, hogy körülbelül másfél évvel ezelőtt Bossányi-Havas Rezső nyugalmazott fővárosi tisztviselő beadvánnyal fordult a kereskedelemügyi minisztériumhoz és koncessziót kért motoros hajón való személy- és teherszállitásra.
A minisztérium megadta a kért koncessziót Magyarország összes vizeire kiterjedő hatállyal. A koncesszió tulajdonosa erre üzembe helyezett három vizitaxit, a motorhajó bevezetésének további tervei azonban, nagyobbrészt anyagi eszközök hijján, – nem valósulhattak meg.
A megfelelő tőke összehozása érdekében Bossányi-Havas Rezső érintkezésbe lépett egy tőkecsoporttal, amelynek részvételével megalakult a Magyar Motorhajózási Részvénytársaság. A társaság elnöke Konek altengernagy lett, az igazgatóságban pedig Baross Gábor, Wein Dezső és Bossányi-Havas Rezső, – utóbbi mint ügyvezető-igazgató, – foglaltak helyet.
Az uj társaság elsősorban a dunai helyi hajójáratok lebonyolitását akarta megszerezni. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársasággal azonban nagyon hosszura nyult a tárgyalás arról, hogy meginditja-e a helyi hajókat a régi szubvenció ellenében, vagy nem. Végre május közepén kiderült, hogy a MFTR nem vállalkozik a propeller-üzem fentartására. A Magyar Motorhajózási azonnal felajánlotta szolgálatait a fővárosnak, továbbá a Közmunkák Tanácsának.
A megegyezés alapja az volt, hogy a Motorhajózási Részvénytársaság megkapja mindazokat a szubvenciókat, amelyekben eddig a MFTR részesült. A margitszigeti járatért ugyanis 20.000 pengőt fizetett a MFTR-nek a Közmunkák Tanácsa, az Óbuda–Boráros-tér járatért 100.000 pengőt a főváros, a 2 millió pengős nagy állami szubvencióba pedig beletartozik néhány egyszerü átkelési járat. Ennek az utóbbi körülménynek tulajdonitható, hogy az átkelési forgalmat nem is szüntette be a MFTR, mert az állam ragaszkodott a köteles járatok fentartásához.
Az uj társaság mindenekelőtt, mint jeleztük, beszerezte a három vizitaxit, amelyek mindegyike tiz személy befogadóképességü. Ezután, tekintettel arra, hogy uj rendelés effektuálása csak hónapokkal később történhetett volna meg, igyekezett felvásárolni az alkalmasnak látszó motoroshajó anyagot. Igy megvette a huszonnégy személy szállitására alkalmas Mergit nevü motorost, továbbá az Adi nevü motoroshajót, amelyet most alakitanak át.
A Közmunkák Tanács arra kötelezte a társaságot, hogy nyolc állomást létesitsen a Margitszigeten. A terv az, hogy a jövő tavasztól kezdve állomásonként három hajót járatnak, tehát huszonnégy hajóval egyszerre kétszáznegyven személyt szállithatnak a szigetre vagy vissza.
A jegy ára ezidőszerint hatvan fillér. A propeller dijszabása harminc fillér volt, de – ezt csak fentartással közöljük, – éppen a főváros részéről hangzott el az a kívánság, hogy emeljék fel negyven fillérre a Margitszigetre irányuló menet diját. Ennek az állitólagos kivánságnak a megokolása az lett volna, hogy a harminc filléres jegy erős konkurrenciát csinál a főváros többi közlekedési alkalmatosságainak. A hatvan filléres jegyet minden esetre le kell szállitani, mert a Közmunkák Tanácsa negyven fillérben állapitotta meg a menetdijat, mig a társaság abban reménykedik, hogy ötven filléres alapon lehet megoldani a kérdést. Kétségtelen, hogy a főváros, – ha a tárgyalás során akármilyen kijelentés történt is, – itt is a közönség érdekét tartja végül is szemelőtt és az olcsóbb jegyhez ragaszkodik.
A jövő évben esedékesek azok a tervek, amelyek Budapest vizi környékének a motoros személy- és teherforgalomba való bevonására irányulnak. Igy a többi között a társaság be akar vonulni a soroksári Dunaágba, ahol ma még emberi, vagy lóerővel vontatják a hajókat. A soroksári Dunaág valamennyi községéből naponként 10 tonna teherbirásu teherkompot fognak inditani, járatokat terveznek valamennyi közelebb eső dunai nyaralóhelyre, felfelé egészen Leányfaluig.
A tervek legelső és legfontosabb részlete egyelőre az uj motorosok megrendelése, amelyek darabonként mintegy tizezer pengőbe kerülnek, de – a társaság igérete szerint, – teljes mértékben a magyar ipar mühelyéből kerülnek ki.
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!