A földrengéstudományban régi tapasztalat, hogy a földrengések legtöbbször több lökésből állanak, ezek közül a legerősebb a főrengés, a főrengést megelőzik az előrengések, az azt követők pedig az utórengések. Az utórengések gyakran nagy számban akár néhány hónappal a főrengés után jelentkeznek.

Így például az 1925 január 31-i egri földrengést - az utóbbi esztendők legnagyobb magyarországi, földmozdulását - ötvenhét, az 1927 március 4-i várpalotai földrengést pedig hatvannyolc utórengés követte. A föld felületének azon rétege, amely a lökést leghamarabb és függőlegesen kapja, közvetlenül felette fekszik annak a pontnak, az úgynevezett hypocentrumnák, ahonnan a föld belsejéből a földrengés kiindul.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az utórengések nem mindig a föld belsejében ugyanabból a pontjából pattannak ki, hanem vándorolnak az úgynevezett makroszeizmikus területen, vagyis a föld felületének azon a helyein, ahol a föld rengését az emberek is érzik. Az utórengések azonban legtöbbször oly gyengék, hogy azokat a tőlük nagyobb távolságban felállított földrengésjelző, készülékek egyáltalán nem regisztrálják vagy pedig azokról csak bizonytalan feljegyzéseket adnak.

A földrengéseket kutató tudományban tehát már régi óhaj olyan műszer, amely az utórengésekre pontosan reagál, mert a földrengési területen tartózkodó emberek adatai nem elég megbízhatók ahhoz, hogy későbbi behatóbb tudományos vizsgálódás tárgyátképezhetnék.

Éppen ezért A. de Ahewain, a zürichi központi Meteorológiai Intézet nemrég elhunyt aligazgatója és A. Piccard, brüsszeli egyetemi tanár egy hordozható földrengésjelzőkészüléket konstruáltak, amely a földrengés által sujtott területeken a legrövidebb időn belül felállítható. A vándorszeizmográf legnépszerűbb alakja egy vízszintes tengely körül forgatható inga, amelyre írószerkezet van szerelve.

Az inga közelében azután egy síklapot helyeznek el, úgyhogy az írószerkezet arra írhasson földrengés esetén. Azután az inga felfüggesztési pontja és az inga közelében elhelyezett síkfelület kimozdul hirtelen, az inga tömege azonban nem tér ki azonnal, hanem igen rövid ideig még nyugalomban marad. Az irón ennek következtében természeteses vonalat ír le a felületre.

Az inga tömeg azonban rövid idő múlva szintén végez kilengéseket, amelyek a földrengés feljegyzésére zavaróan hatnának és így azokat meg kell szüntetni. Ezt az úgynevezett csillapító szerkezet segítségével érik el. A földrengések általában úgy a vízszintes, mint a függőleges síkban adnak kilengéseket. Az eddigi földrengésjelző-készülékek nagy hibája az, hogy vagy csak a vízszintes, vagy csak függőleges síkban történő kitéréseket vették tudomásul.

A másik sík történéseit nem voltak képesek feljegyezni. Ennek az új Anewain-Piccard-féle vándorszeizmográfnak azután az az előnye is megvan, hogy regisztrálja egyformán mindkét síkban történő kitéréseket.

A vándor-földrengésjelzőinga súlya körülbelül huszonöt kilogram, amely egy 1 méter hosszú acélrudra van felfüggesztve. Az irónszerkezet pedig egy finom acéltű, amely kormozott papirosra ír. Gróf Klebelsberg kultuszminiszter most azután a Budapesti Földrengési Obszervatóriumnak is lehetővé lette egy ilyen hordozható szeizmográf beszerzését.

Az ingát legelőször minden valószínűség szerint Kecskeméten fogjuk felállítani, hogy az ottani talaj szeizmikus viselkedését tanulmányozhassuk. Ez a kitűnő új műszer azonban nemcsak a földrengési viszonyok tanulmányozására, hanem műszaki célokra is igen előnyösen felhasználható. Az épületek és a hidak a forgalom következtében, mint ez a nagyközönség előtt is ismeretes és állandóan tapasztalható, szintén végeznek bizonyos rezgéseket.

Ezeknek a rezgéseknek tanulmányozása az építkezés szempontjából rendkívül fontos és nagyjelentőségű. Svájcban és Németországban e téren már igen szép eredményeket értek el. De van mindezeken kívül még egy nagyszerű felhasználhatósága ennek az új „csoda-ingának”, nagyszerű szolgálatokat tesz ugyanis a mozdonyok és vasúti kocsik rezgésének tanulmányozásánál is. Ezeknek a tanulmányozásoknak a vasúti kocsik ringásánal és rezgésének lehető lecsökkentése a célja és ezzel természetesen az utazóközönség kényelmének fokozása.

Kövesligethy professzor az ő lekötelező kedvességével akár reggelig folytatná igen szívesen a tudományos világ új szenzációinak ismertetését, azonban odakinn az iskolafolyosókon megszólalnak a csengők. A tanár úrnak mennie kell előadást tartani diákjainak, az intervjú hát befejeződik. Kövesligethy professzor hófehér feje néhány másodperccel később már el is tűnik az egyik tanterem becsukódó ajtaja mögött.

Dr. Kövesligethy Radó, egyetemi tanár