Ha expedíció vagy hajó érkezik a pingvinek közelébe, pár kilométernyi körzetből felkerekednek rendezett csoportban és a vezér irányítása alatt az emberek felé haladnak. Ott megállnak, tiszteletteljesen felsorakoznak és kíváncsian nyújtogatják nyakukat. Nyilván a hajó vagy az expedíció parancsnokának üdvözlését várják.

A matrózok nyugodtan, a közelükbe mehetnek, „kezet foghatnak” velük, a pingvineket mindez nem zavarja, sőt kellemesen érinti. Látnivaló, hogy az embereket különösfajta, elszármazott pingvineknek tekintik a délvidék e dzsentlmenjei.

Megtörtént, hogy mikor egy matróz az egyik pingvin tojását, amelyet a madár éppen kikölteni készült, magához vette, a pingvin egyáltalában nem tiltakozott, nem rikácsolt, nem mutatott kétségbeesést, mindössze - elkísérte saját jószántából a matrózt a hajóra, hogy megnézze, vajjon mire használja a tojást a „testvérnemzet” fia. A kíváncsiság tehát egészen kölcsönös. Az ember megismerni kívánja a pingvin életberendezéseit és a pingvin ugyanígy gyarapítani kívánja ismereteit.

Gyakran negyedóráig felhangzik a pingvin sajátos kiáltása, amit talán így lehetne legjobban visszaadni: réé…Majd pár percre csend lesz, a pingvinek várják, hogy a matrózok viszonozzák az üdvözlést. Aztán így megy ez tovább, amíg rendes, legalább a pingvinek ízlése szerinti beszélgetés ki nem fejlődik. Nem baj, ha a matrózok csak tökéletlenül adják vissza az üdvözlő szavukat, a pingvinek a jószándékkal is megelégszenek.

Byrd őrnagy egy évig szándékszik repülőgépes expedíciójával a délsarki régiókban tartózkodni. Előreláthatólag nem igen fog a pingvineken kívül más élőlényekkel találkozni. Valószínű, hogy a táplálékhiány is az oka, hogy a déli Jegestenger mentén hiányzanak a fókák, a rozmárok, a jegesmedvék, az északi poláris zóna kedvenc lakói.

A pingvin viszont maga nagyszerű testi felkészültségével elég könnyűszerrel tudja minden napi kenyerét megkeresni. Szárnyai tulajdonképpen nem szárnyak már, hanem úszásra kiválóan alkalmas karok és a test alsórésze erősen emlékeztet a fóka uszonyára. Hihetetlen gyorsasággal suhan a vízben vagy bukik a víz alá a pingvin, hogy halat vagy más tengeri állatot megragadjon.

Megtörténik az is, hogy rendkívüli hidegben teljesen befagy a tenger. Ilyenkor a tollazat alatt felhalmozóit zsírréteg szolgál esetleg hónapokon át a pingvinek táplálékául, persze nem közvetlen formában, hanem a szervezet a maga hatás körében feldolgozza a rendelkezésre álló fölösleges anyagot. A pingvin tisztában van a legmodernebb gazdasági elvekkel is.

Igy például gyűjti a kerek kavicsokat - bár ezek elég ritkák a jeges régiókban, - halomra rakja őket, tehát nyilvánvalóan „pénzt halmoz”.Így lehetne legalább is némi romantikus beállítással hinni. Csak ha alaposan és hosszasan odafigyelünk, vesszük észre, hogy a pingvin tojásait védi kavicsgátakkal.

Eddig két-három tudósnak sikerült mindössze a pingvinekei tojásaik kiköltése közben megfigyelni. Az úgynevezett király-pingvinek például csak egy tojást költenek egyszerre, amelyet nem raktak fészekbe, hanem hátukon hordanak és amely egy, a hasi részről felfele simuló vastag hártya felülről is beburkol, tehát a tojás nagyszerűen védett, meleg helyen kel ki.

Wilson, a Discovery-expedíció vezetője leírja, milyen gonddal történik a tojás átadása az anyától az apa „kezeihez” és viszont. Percekig várakoznak, gondtelten feszülten figyelik, ahogy a másik partner óvatosan hozzájuk csúsztatja a tojást. Ez a gond teljesen indokolt is, hiszen a sarki vidékeken hat hétnél tovább tart, amíg a pingvinnek állati melegével sikerül tojásait kikölteni.