Páris, január 11.

Amikor Sándor király legutóbb Párisban járt, Sauerwein, a "Matin" szerkesztője többórás beszélgetést folytatott Jugoszlávia jövő politikájáról az uralkodóval.

Ebből a bizalmas beszélgetésből akkor semmit sem közölt, de most, hogy a belgrádi diktatura különösen aktuálissá és érdekessé tette, a következőket írja:
- Legutóbbi találkozásunkra visszaemlékezve bizonyithatom, hogy amit Sándor király tett, az nem rögtönzés. Amikor néhány hét előtt Párisban volt világosan látta, hogy egy napon kezébe kell venni minden hatalmat, hogy lehetővé tegye a sokfajta népének megnyugvását és azután később – miután tudatukba ment át az egység szükségessége, azalatt, míg egyedül uralkodójuknak engedelmeskedtek – egy olyan szervezet kialakulását, amely megfelel kivánságaiknak.

- Ez a szerény és lelkiismeretes király nem örült ennek a lehetőségnek, de félelem nélkül nézett elébe, mert a félelmet nem ismeri. Mielőtt az elhatározó lépést megtette, az volt a szándéka, hogy fölhasznál minden alkotmányos eszközt és pedig a legskrupulózusabban használja föl. Végül is eljutott oda, hogy csak két út között választhatott: vagy anarchiába hagyja süllyedni országát, vagy exponálja a saját személyét hazája boldogságáért, amit oly sokszor megtett a háboru alatt.
Sándor király a legkevésbé hive annak, hogy egy tisztán autokratikus uralmat állandositson Jugoszláviában és távol áll tőle, hogy állandóan megfossza alattvalóit attól a szabadságtól, amelyet végig élveztek.

- Az alkotmánynak, amely parlamentáris és centralisztikus volt és amelyet a győzelem után sietve kovácsoltak össze, át kell, hogy adja helyét egy más rendszernek, amely valószinüen föderativ lesz.

- Svájc, ez a régi köztársaság féltékenyen őrzi a kantonok autonómiáját anélkül, hogy ez a szövetség egységének ártana. A szlovének, a horvátok, a szerbek és a boszniai muzulmánok, akik Jugoszláviában élnek, annyira különböznek erkölcsiekben, vallásukban és irásukban, hogy egy széleskörü föderalizmusra nagyon is szükség van.

- De hogy a népnek ideje legyen ráeszmélni erre, meg kellett szabaditani a politikusok civakodásától, mielőtt sok kerülne az uj alkományozó nemzetgyülés megválasztására.

Ezt tette Sándor király az ő határtalan népszerüségére támaszkodva és mondhatom, hogy sürgös szükség volt erre az elhatározásra.