És ezen bizony nem is igen csodálkozhatunk, ha felidézzük annak a kornak a szellemét, melyben ő élt, életének első felében Magyarországon. Akkor nem volt még sietős az embernek a dolga, sem azt életben, még kevésbé a tudományban.

A fizikus-tanárok kiképzése abból állott, hogy megismerkedtek néhány tetszetősebb jelenséggel és ezután egyéni érdeklődésük mértéke szerint igyekeztek azokat, esetleg innen-onnan szerzett könyvek leírásai alapján, még hatásosabban és tetszetősebben bemutatni. Ilyen sok időt igénylő, ráérő módon tanult ki-ki egyéni érdeklődése és tehetsége szerint az autodidakták módjára több-kevesebb fizikát.

Új jelenségek, új összefüggések tervszerű kutatásáról szó sem volt. Hiányzott ehhez a tudomány, hogy úgy mondjam, napi állásának az ismerete, mely szakszerű képzést és a nemzetközi irodalom állandó figyelemmel kísérését igényli.

Ha egy nagytehetségű kisérletező, mint Jedlik, ilyen viszonyok között is működik, úgy alkothat nagyot és újat, de felfedezésének sem tárgyi újszerűségét, sem jelentőségét mérlegelni nem tudja. Ezzel maga Jedlik is tisztában volt, amint azt Heller Ágost-hoz írt levele mutatja, melyben elmondja, hogy miután többször tapasztalta, hogy általa létrehozott jelenségek mások előtt már régebben ismeretesek voltak, az elektromótor szerkesztése alkalmával is azt hitte, hogy ilyet már mások is készítettek.

Ebben a hitben nem is közölte készüléke leírását a kellő időben, hanem csak később: „Über dei Anwendung des Elektromagneten bei elektromagnetischen Rotationen, Wien, 1856,” cím alatt. Mindazonáltal az elektromótorral kapcsolatban itt-ott belekerült a neve a nemzetközi irodalomba. Bár ő maga lemondott arról, hogy elsőbségéért utólag vitába bocsátkozzzék.

Ugyanezek a szempontok játszottak közre abban, hogy a dinamo-elektromos elv felfedezéseért a babért a nemzetközi tudomány Siemens-nek nyújtotta. Sőt ebben az esetben még egy másik körülmény is döntő volt, nevezetesen az, hogy Werner von Siemens üzletember is volt, ki felfedezésének nemcsak újszerűségét és tudományos fontosságát, hanem mérhetetlen gazdasági jelentőségét is felismerte.

A dinamóelektromos elvet illetőleg egyébként megállapítható, hogy Jedlik legalább is 6 évvel megelőzte Siemens-t, mert Siemens emlékezetes előterjesztése a berlini akadémiában 1867-ben történt, holott a budapesti egyetem kísérleti fizikai intézetének van egy dinamógépe, melyről a leltárban Jedlik kezeírása mondja, hogy az ő tervei szerint készült 1861-ben. A géphez csatolt használati utasítás pedig világosan kimondja a dinamóelektromos elvet.

A tanulságok, melyeket e tényekből az idővel pénzzel és tehetségekkel való észszerű gazdálkodást illetően levonhatunk a fizika fejlődésének mai irama mellett még hatványozottabban érvényesek. Az elektromotoron és dinamógépen kívül foglalkozott még Jedlik a galvánelemek tökéletesítésével is. A sűrítőkből minél nagyobb szikrákat igyekezett kicsalni, oly módon, hogy párhuzamosan kapcsolva töltötte meg és sorba kapcsolva sütötte ki őket.