Németországban az utóbbi napokban negyven bank bukott meg

1929 | December

Berlin, december 1.

A berlini utca képe nem árulja el még azokat a bajokat, amelyek a német gazdasági élet mélységeiben lappanganak. Mozgalmasságuk és hullámzó embertömegeik, üzleteik nagy forgalma, szinházaik és mulatóhelyeik zsufoltsága még nem beszél erről a válságos helyzetről, amely a mélységekben és a beavatottak szeme előtt már világosan látható. A hágai konferencia nyári ülései idején a vezető német gazdasági körök – amint most kiderül – teljesen tévesen, nagy reménységekkel voltak eltelve, hogy a konferencia sikeres befejezése után az egész vonalon nagy gazdasági föllendülés várható.

Az azóta bekövetkezett események azonban azt bizonyitják, hogy ezek a remények nem voltak szilárd alapokra épitve és már a hágai konferencia befejezte után bekövetkezett Frankfurti Biztositási csőd megmutatta, hogy még a legszilárdabbnak vélt intézetek fundamentumai is összeomolhatnak. Az első és hirtelen készült státusz még néhánymillió pluszt tüntetett föl a Frankfurti Biztositó vagyonában, mig a napokban általános elképedést okozott, amikor köztudomásu lett, hogy a végleges státusz nem kevesebb, mint 40 millió márka hiányról számolt be.

Csak természetes, hogy ez a meglepő megállapitás csak fokozta és fejlesztette azt a bizalmatlanságot, amely a Frankfurti bukását követte és olyan méretüvé tette, hogy az utolsó hetekben nem kevesebb, mint negyven bank bukásáról kellett tudomást vennie a német gazdasági közvéleménynek.

E bukások között is a legszenzációsabb annak a Hugenberg-féle keletporoszországi banknak az összeomlása, amely Ost-Bank für Handel und Gewerbe cimen nagy tekintélynek örvendett Kelet-Poroszországban s amelynek élén az a Hugenberg állt, aki a németországi népszavazásban a legutóbbi időkben is nagy szerepet játszott. Az Ost-Bank kisebb terjedelmü intézet volt ugyan, mint a bécsi Boden-Kredit, de bukása sok közös vonást tüntetett föl amazéval. Hatalmasan fejlett, vidéki hálózattal rendelkezett és a német közönségnek több mint 40 millió márkáját őrizte betét gyanánt.

Az intézet összeomlását követő legrövidebb időn belül ugyanazt a jelenséget láttuk, mint a Boden-Kredit összeomlásánál, ahol a közhitel és a hitelintézetek iránti bizalom megmentése érdekében haladéktalanul beavatkozott a kormány, hogy a további bonyodalmaknak elejét vegye. A Reichsbank ugyanolyan gyorsasággal kereste a megoldást, mint ahogy Bécsben a Boden-Kreditnél láttuk és az intézetet itt is nagy gyorsasággal olvasztották be egy másikba, Dresdner Bankba, a porosz kormány garanciavállalása mellett.

Nem érdektelen megjegyezni, hogy a bukott banknak igen nagyarányu érdekeltségei voltak a mozik terén, mert Hugenberg politikai propagandája céljaira a mozikat tartotta legalkalmasabbaknak. Ez a propaganda, aminthogy általában Hugenberg politikai szereplése ásta meg elsősorban az Ost-Bank sirját, tanusága annak is, amit már a Boden-Kreditnél is megállapitottak, hogy a politikai tevékenység és a bankár müködés legtöbbször a másodiknak rovására megy.

Egyébként az egész német gazdasági helyzet nagyon hasonló ahhoz, amely néhány évvel ezelőtt Bécsben alakult ki. A hitelek, amelyeket a bukott cégek erejükön fölül nyujtottak, befagytak és most nem tudják, mit hoz a holnap és milyen meglepetéseket rejteget a német közgazdaság számára. Kétségtelen, hogy a német gazdaság nagyon nehéz napok előtt áll és hogy a gazdasági helyzet hibás megitélése folytán nyujtott tuldimenzionált hitelek további gazdasági depressziót fognak előidézni.

A német konjunkturajelentés is depressziót jelez, a munkanélküliség meghaladja a szezonszerü arányokat, a nyersanyagbeszerzés csökken, az árnivó süllyed s nem bizonyos, hogy a pénzpiac helyzetének enyhülése a konjunkturahanyatlást ki tudja egyensulyozni. A konjunktura hanyatlása folytán fölszabaduló tőkék, kivonulva a termelésből, valószinüen a tőzsdén fognak elhelyezést keresni s már november elseje óta érezhető a fixkamatozásu papirok piacának megerősödése.