A filmfölvevőgépek ütegei között zajlott le vasárnap délelőtt a belvárosi anyakönyvvezető előtt

Husz fényképezőgép, féltucat filmfelvevő masina, reflektorok, izzó lámpák, felcsapó lángok, kattogás és berregés – ki az a nevezetesség, akinek házasságkötéséhez így vonulnak fel a negyedik kerületi anyakönyvvezetői hivatalba a hiradóarzenál e nehéz ütegei? Ki más, mint Simon Böske, a szőke, kékszemű Miss Európa, akit tízhónappal ezelőtt választottak meg az emlékezetes párisi szépségversenyen kontinensünk legszebb leányának. Vasárnap délelőtt, féltizenkettő. Az elöljáróság pirosszőnyeges lépcsőházában kisebb csoportok várakoznak: fiatal lányok és fiatal emberek. – Jön-e már? – kérdezgetik. Csakugyan jön. És csakugyan – szép.

A menyasszonyon földigérő, de nem uszályos, nehéz fehér crépe georgette ruha van.

A harangfodrozat meg-meglibben fehérselyem cipője körül, de még csak egy ujjnyi harisnya sem látszik ki a fodrok alól. Capeszerű vieux-rose mousselinebársony kabát ér le a csipőig. Nagy fehér cloche kalap (georgetteből és áttört anyagból) rámázza körül puhán félhossu fürtjeit – így lesz a mai huszéves fiatal leányból megelevenedett régi divatkép… Simon Böske mosolyog és – sápadt.- Fehéren világító bőrén se rouge, se pír.

Nagyon menyasszonyos ez a kis arc, semmi sincs rajta a szépségdíjért mérkőző miss izgalmából.

A násznép már együtt van. Csak a legszűkebb család. Brammer Pál, a lángoló arcu vőlegény, karonfogja menyasszonyát, az anyakönyvvezető asztala elé vezeti és belép. Unger előljáró, aki az ifju párt a polgári törvények szerint összeadja. A fotografálók gépfegyverharca most néhány percre szünetel. Az elöljáró, - mint anyakönyvvezető – a hivatalos szavak után üdvözlő beszédet mond.

- Ennél a frigynél – mondja – a vőlegény képviseli a munkát. A menyasszony, aki a mi szépséges magyar tengerünk partján született és nevelkedett Keszthelyen, ahol az apja neves orvos, nemrégiben Párisban „Európa legszebb leánya” címét nyerte el…

Az ünnepélyes szavak közben az ajtó fölnyílik. Egyik fotoriporter a tilalom ellenére bejön. Beállítja a képet… Vajjon megszakítja-e a beszédet az elöljáró, hogy kitiltsa a tulbuzgót? Nem. Az ünnepiséget nem lehet megbontani. A fölvétel sikerül… az aktust a gép előtt fjezik be. Most már a tanuk mondják nevüket. Dr. Gaár Vilmos felsőházi tag, ny. kuriai bíró, a vőlegény részéről. Mérei Ignác keszthelyi kereskedő, a menyasszony részéről… A fényképezőgépek kitörő szalvéja – a házasságkötés megtörtént.

*

Templomi esküvő nem volt, az ifju pár a násznéppel együtt a Hungária-szállodába hajtatott. Kiváncsiak és rendőrök álldogáltak a Türr István-utcában. A fiatal pár a szálloda hátulsó ajtaján szökött be, csak a gratulánsok százai vonultak be a főkapun.

A gratuláció a Hunnia-Club volt helyiségeiben zajlott le: rendkívül sokan jöttek el. 1 órától 2-ig együtt láttuk itt a budapesti kereskedővilág reprezentánsait. Nagyon sok hölgy gratulált Simon Böskének, aki most ezüstcsipkevállu, hófehér ruhában ült férjével és anyjával a szalonszerün berendezett esztrádon. A hölgyek az obligát szerencsekívánatok után még sokáig álltak az esztrádon és némán, figyelmesen nézték Simon Böskét… ami azonban Brammer Pálnét egyáltalában nem feszélyezte, vidáman beszélgetett, elmondta, hogy délután négykor Bécsbe utaznak. Onnét Palermóba, és ha az idő engedi Egyiptomba is