Ahány ember, annyiféleképpen lát. Nagyon nehéz eldönteni, hogy a gépiesen készült fénykép vagy a müvészi portré hozza-e hozzánk közelebb embertársaink arcképét? Ha egy portré nagyon hűségesen örökíti meg az arcvonásokat, azt szoktuk mondani:
- Olyan tökéletes, mint a legjobb fénykép!
- Viszont ha a fénykép tetszik nagyon, igy tör utat magának a dicséret:
- Olyan szép, mint a legszebb olajfestmény!
- Nehéz hát eldönteni a kérdést: a fénykép vagy a müvészi portré tudja-e jobban elképzeltetni velünk embertársainkat?
- Sok hozzáértő szerint ebben a vitában sem a fénykép, sem a portré nem viheti el a pálmát. Szerintük a karikatura, a müvészi torzkép az, amely a legjellemzőbben, teljesen félreismerhetetlenül ábrázolja az emberi arcokat, tehát ez a legalkalmasabb művészi módszer az ember egyéni vonásainak megrögzitésére.

A karikatura olasz szó, mely magyarul „túlzást” jelent. Valóban a művészi torzkép feltünően túlozza, kiemeli és hangsulyozza a legkarakterisztikusabb vonásokat és éppen ez a tulajdonsága teszi végtelenül jellemzővé. A jól sikerült karikatura ezért válik valóságos jellemrajzzá és ezért tudja a fényképnél és a portrénál sokkal jobban megrögziteni az agyban a torzképrkrn szereplő emberek vonásait.

A müvészi karikaturának számos kiváló művelője volt évszázadok óta és ez a műfaj még egyre fejlődik. Népszerű és kedves íróinkról itt Pérely Imrének, a tehetséges magyar grafikusnak jól sikerült torzképeit közöljük. A karikaturista igy látja az irókat. Igy örökiti meg legjellemzőbb vonásaikat. És ezek a túlzott, torzított arcvonások sokkal közelebb hozzák hozzánk a százszor látott arcokat, mint egy százegyedik fénykép, vagy egy százegyedik portré.

E karikatúrák láttára mintha közelebb jutottunk volna kedves íróink megismeréséhez…