- Elvünk - nyilatkozott dr. Kolmann Rezsőné, az intézet egyik tanárnője, - hogy növendékeinket perfekt szakácsnőkké képezzük ki, akik nemcsak a rúzshoz és a flörthöz értenek, nemcsak a bálteremben, 'a konyhában is feltalálják magukat és nem jönnek zavarba, ha egy tortát kell sütniök.

Végigsétáltunk a konyhákon. Valamennyiben fiatal úrileányok sürögnek-forognak. Többek közt itt tanul Friderich Gitta is, Friedrich Istvánnak, Magyarország volt miniszterelnökének szép szőke leánva. Ilyen konyhatündérek közt persze szívesen forgolódik minden fiatalember.

- Mi nem nyújtunk egyoldalú kiképzést - magyarázta Bagotai Lengyel Aurélné, a másodéves csoport irodalmat, zenét, szociológiát földrajzot is tanulnák a menyasszonyjelöltek. Univerzális műveltségű, de gyakorlati asszonytipust akarunk formálni belőlük. Íme, a jövendőbeli miss Univervell!

-Időnként elvisszük a növendékeket a kisdedóvókba, ahol a gyermekekkel foglalkoznak, nyáron pedig ki a szabadba, hogy a növényekkel való bánásmódot sajátítsák el. Pompás! Ezek az asszonykák nem fogják összetéveszteni a spenótot a kalarábéval varjút a csirkével, a cicát a nyúllal...

Igaz, az én nagymamám nem végezte el a menyasszonyképzőt, szegénynek nem volt diplomája, mit tagadjam: egyszerű, vidéki dilettáns volt, de mégis olyan túrósrétest tudott csinálni! Hogy a befőttjeiről és a süljeiről ne is beszéljek…. Ám a mai dzsezzbendes, fiúsitott leányok korában örülni kell, igenis, boldognak kell lenni a férfiaknak, hogy egy ilyen iskola működik, amely legalább egy kis százalékát megmenti a veszendő női lelkeknek a kávéházak és bárok karmaiból.

- Jó feleség! Ez a mi jelszavunk! – jelenti ki az igazgató.
És e jelben győzni is fognak.
- Egy kis tolófánkot - kedveskedett Lici kisasszony, aki intervjú közben elmesélte, hogy favágóim szokott és imádja a moziszinészeket.

Lényegesen nagyobb bizalommal nyúltam a tál után és tán mondani se kell, hogy a fánk, de különösen széparcú alkotója nagyon megnyerte a tetszésemet.
- A sajtó hangulata kitűnő - konstatálta elégedetten az igazgató.
Valóban tekintélyes pusztítást vittünk végbe a fánk- és a palacsinta állományban. Hja, egy ilyen sajtóbemutató rendszerint megbosszulja magát, főként, ha ilyen ennivaló az, amit bemutatnak; és akik bemutatják.

- Kisasszony - jelentette ki a fotografus, - főzésből egyes!
- Annyira ízlett? – kérdezte boldogan a kis kukta.
- Nem a főztjére célzok, amely szintén bámulatos, hanem ... engem főzött meg végérvényesen. Igazán, ha nem lennék már egyszer nős... - és a torkoskodó fotografus elérzékenyülten nyelte le a tolófánkot.

Lottika rántáskeverés közben adott iutervjút:
- Kérem, én azért nem vagyok egy elmaradott kisleány – mondta, - szeretek táncolni és sokat sportolok.
- Tessék megírni - szólt közbe Mária kisasszony a gyúródeszka mellől, - hogy moziba is járok és leghőbb vágyam kimenni Hollywoodba….csak úgy körülnézni…

Babát, aki a tanfolyam legtorkosabb növendéke, azzal gyanusítják kollégái, hogy délutánonkint, a közös ebédek után cukrászdába jár. Mert a növendékek a közös ebédlőkben meg is eszik a főztjüket. Egy pengő húsz fillérből négyfogásos ebédeket, állítanak elő. Mindennap más a soros háziasszony, akinek kötelessége kijárni a piacra és bevásárolni a kis közösség számára szükséges dolgokat. A „nyersanyagot”.

-Kedvenc ételük?
- Amiben tejszínhab van - felelik egyszerre.
Itt nincsenek nézeteltérések a menüt illetőleg. Az étlapot közös megegyezéssel állítják össze. Mindenkinek a kedvenc ételére sor kerül. A munkából is egyformán kiveszik a részüket. Buzáth alpolgármester leánya mosogat, egy főügyésznek kislánykája pedig kenyeret szel az ebédhez. A példásan tiszta szekrény polcain befőttek és dzsemek sorakoznak.

- És mit szól mindehhez az önök szakácsnője? - kérdeztem Friedrich Gittát:
Mosolyog: Eleinte nagy szkepszissel fogadta a dolgot. Azt mondta, hogy az ilyesmit nem lehet iskolában tanulni. De amióta egyszer odaálltam melléje, és megcsináltam helyette a csirkepaprikást, nőtt a respektusom. Persze, konkurrenciát lát bennem…

Mindenki kacag. A konyhaszekrény mögötti sarokban egy leányzó pirosfedelű könyvbe temetkezve olvas ott. „Biztos valami regény”, gondoltam és megnéztem. Szakácskönyv volt! Hát nem csodálatos bakfisok ezek? Direkt sajnáltam, hogy a menyasszonyképzővel párhuzamosan, esetleg koedukáció alapon, nem nyitnak egy vőlegényképző akadémiát is. Szívesen beiratkoznék….

Tamás István