A mai kor embere nehezen csodálkozik, mindent megért, mindent természetesnek tart és alig veszi észre, hogy az egyre jobban művelődő emberiség egyre jobban belekerül a csodák korszakába.

Természetesen, itt nem a tudatlanságon alapuló és a babonásságban gyökerező csodákról van szó, hanem azokról a modern csodákról, amelyiket az emberi tudás, az emberi akaraterő, az emberi munka teremt meg napjainkban.

A szemünk láttára. Átrepüljük az óceánokat. Gépünk gyorsabban szeli a levegőt, mint a madár szárnya. A tenger alatt száguldanak hajóink. Nincs hal, amely versenyezni tudna velük. Az ember megszüntette a távolságokat.

Távolba beszélünk.
Távolból hallunk.
Távolba írunk.
Sőt: távolba látunk.
Az emberi elme, a technika csodákat művel.
De a legnagyobb csoda talán mégis: a villany, az elektromosság.

A görög hitrege szerint Prometheus volt az, aki az égből elrabolta a tüzet az ember számára és azért Zeus büntetésül a Kaukázus sziklája láncoltatta, ahol egy sas folyton ette a máját, mely mindig újra megnőtt. Végül is Herkules szabadította meg Prometheust szörnyű helyzetéből….

Nos, a szegény Prometheus ártatlanul, szenvedett. Az ég tüzét, a villámcsapást, a Természet leghatalmasabb elektromos jelenségét csak a modern emberiség hódította meg a maga számára.

A nagy Franklin Benjámin fedezte fel, hogy a villám voltaképpen nagyszabású elektromos jelenség; Minthogy pedig akkor már tudott az ember elektromosságot produkálni bizonyos tárnyaknak (gyanta, pecsétviasz, üveg) selyemmel, gyapjúval, vagy foncsorodott bőrrel való összedörzsölése révén, nem lehetett messze az idő, amikor az ember megteremti az első elektromos gépet.