A német ellentámadás vége: Amann a kapu fölé dobja a labdát. Izgalmas percek következnek a magyar kapu előtt. A közönség szinte a lélegzetét is visszafojtva figyeli Homonnai energikus szerelését, aminek kiállítás és négyméteres büntetődobás a vége. Sunyi panaszosan, bocsánatkérően pislog föl Komjádira, aki megnyugtatja: - Nem vagy hibás: Nem érdemelted meg a kiállítást!

A négyméterest Bähre II., a német center dobja. Bartha azonban bravúrosan védi az éles lövést. A közönség örömmámorban úszik. Négyméteres büntetődobást kivédeni, ez a legritkább eset, valóságos csemege, amely azonban a németeknek ezúttal sehogy sem ízlik.

Német leúszik és gólt dob, sajnos, már csak a fütyülés után. Büntetődobás következik. A labda most Ivándinál van, aki körültekint, kinek kellene passzolni.

- Vértesinek! – süvit most a partról Schlenker volt úszóbajnok hangja, a labdát csakugyan Vértesi kapja, aki azonban nincs jó helyzetben. Komjádi magánkívül támad Schlenkerre:
- Tiszta gólt vesztettük most miattad. Ha nem Vértesi, hanem Keserű II. kapja a labdát, akkor már benn ülne a harmadik magyar gól. Egy tiszta gólt ellőtték!

Németh lövését Bähre I. fogja és ezzel be is fejeződik az első félidő. Komjádi kimerülten roskad az egyik padra. Bárány István eléje lép és megkérdezi a kopasz vízipólóvezért:
- Komi bácsi, igaz, hogy parókát vett, hogy legyen haja, amit kitéphessen?

Amanu, a német gólrekorder beismeri, hogy a magyar csapat jobb és azzal vigasztalódik, hogy a játék szép és egyáltalán nem goromba. Most hivatalos nyilatkozatot kérünk Komjáditól, aki egyelőre csak ennyit mond:
- A bíró nyom bennünket, amiért Homonnait kiállította, olyan fogást legalább hármat követtek el a németek. A magyar csapat jó, Keserű Feri puha.

Kezdődik a második félidő, természetesen a kiállított Homonnai nélkül, aki csak a következő gól után térhet vissza helyére. Kezdéskor szokás szerint Németé a labda, mégis a németek kerülnek frontban.

Néhány rossz passz következik magyar részről, Benecke kényelmesen leúszik és a második félidő 38. másodpercében megszületik az első német gól, amelyről egyelőre nem tudjuk, hogy egyben az utolsó is, Magyarország 2:1-re vezet.

A közönség ismét aggódni kezd a csapatáért, lelkes biztatásba kezd, aminek meg is van az eredménye. Németet ugyan „Abstossért” lefújják, a magyar támadás azonban egyre biztatóbban alakul ki és Német 1 p. 22 mp-kor bevágja a harmadik gólt. 3:1!

- Huj, huj, hajrá! – visszhangozzák a tribünön a csatakiáltást, majd ütemesen fölhangzik a szó: - Ams-ter-dam! – Ami azt jelenti, hogy most fizetünk Amsterdamért.
- Még egy negyedik gólt! – mondja Komádi – és aztán nyugodt leszek.

Bartha remekül véd. A bíró nem fuj le egy német Abstosst, amikor azonban Vértesi leúszik, egy sokkal kevésbé föltűnő magyar Abstosst kérlelhetetlenül szabaddobással büntet. A közönség fölháborodva fordul a belga Delehaye bíró ellen, akin a magyar csapat újabb góllal bosszulja meg magát, Homonnai labdája Keserű II.-höz, majd Némethez kerül, akinek remek lövése a belső kapufáról pattan vissza.

A svéd gólbíró, Backlund mindjárt jelzi is ezt Delehnye bírónak, aki kénytelen-kelletlen megadja Német negyedik gólját. A magyar csapat 3 p. 31 mp.-kor 4:1-re vezet és a közönség lelkes „hu, huj, hajrá”-ja hosszú másodpercig nem akar megszűnni. Ismeretlen emberek boldogan csókolódznak össze a tribününkön.

Örömmámorban úszik a közönség, de ami az úszást illeti, a magyar fiukra sem lehet panasz: újrakezdéskor ismét övék a labda. A németek nem adják föl a küzdelmet, sokszor lőnek kapura, Bartha azonban élete legjobb formájában mindent véd.

Keserű II. büntetődobása Némethez kerül, akinek svéd csavarja a kapufáról pattan vissza. Halasi Olivér, a magyar csapat tartalékja, rémülten kiált Németre:
- Vigyázz, két méter! (Aki ugyanis az ellenfél kapujától nem marad legalább két méternyi távolságban, azt – hacsak nem maga viszi le a labdát – kiáltással, csapatát pedig négyméteres dobással büntetik.)

Homonnai labdája Keserű II.-höz, tőle pedig a német kapu fölé kerül.
- Most már semmit sem szabad reszkírozni! – szól oda Komjádi Homonnainak, aki ma, úgy látszik, jóváteszi szombati hibáit. Most őt nyomják el, a nagy elnyomót, a bíró azonban ahelyett, hogy a magyar büntetődobást ítélne, magához kéri a labdát.

Komjádi persze ezt sem hagyja szó nélkül:
- Így még senki sem merészelt bíráskodni a magyar fővárosban!
A bedobott labdát Homonnai kaparintja meg, leúszik, pompásan kicselezi a német védőjátékost, majd a kapu fölé íveli a labdát. De már a minden bűnét jóvá tevő Homonnai remekül passzol Németnek, aki háttal állva a német kapunak, lábbal pöcköli a labdát a kapuba.

A nap legszebb góljával Magyarország 5:1-re vezet.
Még csak egy perc és hat másodpercre van hátra a mérkőzésből, amelyet most már csaknem végigkísér az ujjongó közönség „Huj, huj, hajrá”-ja. A lelkes biztatás most sem maradhat eredmény nélkül. A Keserű-família ismét alaposan kitesz magáért. A fáradhatatlan Lalo Feri bátyjának adja le a labdát, aki 5 perc 20 másodperckor beteszi a hatodik magyar gólt, az elsőt, amelynek nem Német a szerzője.

Magyarország 6:1-re vezet, de a közönség ezzel sem elégszik meg, újabb gólt követel. A magyar csapatban meg is van a jó szándék, állandóan támad és a magyar úszósport vezérkara boldogan ölelkezik a parton.
- Minden gól Sunyitól indult ki – mondja Homonnay, az elnök – szombati bűneit mind jóvátette!

Azért itt-ott a németek is támadáshoz jutnak, Bartha azonban minden lövést remekül elhárít. A magyar csapat ellentámadása ismét eredménnyel jár, a labda Vértesihez, tőle pedig védhetetlenül a német kapu sarkába kerül. 6 p. 11 mp.-kor az eredmény 7:1 a magyar csapat javára.

A németek azonban most veszedelmes ellentámadásba mennek át, már-már bennül a magyar kapuban a második német gól, az utolsó pillanatban azonban megszólal az időmérő sípja, letelt a hét perc, vége a mérkőzésnek.