Repriz a Vígszinházban
Molnár Ferenc Lilioma
Molnár Ferenc Liliomáról kritikát írni, azt hiszem, súlyos halmozás.
A Liliom már irodalomtörténet. A Liliom már jelzőkő a magyar drámaírás útján, még a legszárazabb és a legszigorúbb akadémiai szemüvegen át is, sőt ami ennél is harapósabb fórum, a legborzasabb ifjú titán irodalmi kávéházi asztal itélete szerint is.
Egyáltalán, ugy tetszik nekem, a Molnár Ferenc összes munkásságából a Liliom az, aminek révén Molnár világsikerét is megbocsátják minden rendű és rangú kollégák, leginkább olyan formában, hogy hiszen ime írt egy abszolute sajátos, abszolute irodalmi, abszolute jó drámát, egy remeket, a Liliomot.
Természetes, hogy az az indok, aminél fogva Molnár Ferenc legkülönb művének tartják a Liliomot, tízféle.
De szerény nézetem szerint, bizonyára nem azért legkülönb műve Molnárnak a Liliom, mert - mint a stilisztikák nyelve mondja, - kimeríti a jó dráma összes kritériumait szerkezetben és tartalomban, hiszen ez nem áll a Liliomra, hanem az igenis okvetlen áll, hogy ez a Liliom egy teljesen nagykoru írás. Ez a Liliom egy magyar, egy budapesti, egy önállóan és maradéktalan Molnár-irás, abból a teméntelen franciásan, vagy németesen, vagy angolosan többé és kevésbé jó drámából, amit magyar írók összeírtak és összeírnak.
Ennek a Liliomnak a levegője, ez a szemérmességet röstellő és fojtogató, pökhendien érzelmes és érzékenyszívű levegő az a bizonyos budapesti, ami már függetlenítette magát Bécs atyáskodásától. Ez a levegő a kamasz nagyváros Budapesté, aki már a saját lábán akar járni és a saját hangját hallani és az ifjúság merszével ítéli meg a dolgokat.
Ez a Liliom igazi értéke. A mersz, az újnak meglátása, ahogy a zseni nem akar tanulni csak magától, csak maga körül nézdelődve.
Hogy pont a Liliom bukott legnagyobbat annakidején, dacára hogy akkoriban már a drámaíró Molnárnak jelentős sikerei voltak? Hát ez éppen nem különös véletlenség.
A morbus hungarikus, a magyar értelmiség furcsa betegségének főtünete, hogy addig nem mer még tetszésének sem engedni, míg külföldi tekintélyekre nem kacsintott, vajjon quadrál-e tetszése a nájmódi-val? Nem tagadhatta meg ez a betegség magát éppenséggel a Liliom-mal szemben.
A Lilliomnak éppen az mutatja legnagyobb értékét, hogy először megbukott Budapesten. Megbukott, mert új volt, mert magyar volt, mert budapesti volt. Mert a kiskorú tömeg még nem merte (és most sem meri) szépnek és nagyszerünek tartani azt, ami minden idegen kölcsönzés nélkül őmaga, amíg erre az olasz, vagy német, vagy más idegen rá nem süti az értékbélyegzőt.
Sajnos! De mennyire sajnos! De biztos, hogy ha valami aláhúzni és hangsúlyozni való szempont e repríz körül, akkor ez az.
Volna még egy másik szempont is, amivel regisztrálni kellene még ezt a reprízt.
Legyünk őszinték.
Ma a magyar dráma divatban van a világon. Ez a tény azonban csak ötven százalékig írható a magyar drámák minőségére. Hiszen tudjuk, az ilyesminek más szörnyű ára van. A lengyelek is divatban voltak a világon annakidején, mikor a szomszédaik megosztoztak az országukon.
Egyszóval egészen biztos, hogy a külföldre ma sok-sok olyan magyar szellemi termék kerülhet, amely odakinn is csak azt a pipa dohányt éri meg, amit itt benn.
És ha ez a divat elmúlik, akkor ugyan egy amerikai színdirektor sohsem fog tucatszám vásárolni magyar színdarabot. Ellenben lehet, hogy azt mégis, akkor is megveszi, amelyik jó, amelyik ilyen jó, mint a Liliom, mint ahogy ez már akkor megtörtént a Liliommal, mikor még nem volt magyar konjunktúra a világon.
Hát most csak arra akarok kilyukadni, hogy valóban szerencséje a magyar irodalomnak, hogy véletlen ilyesvalaki, mint Molnár Ferenc tartja a rekordot a drámaexportban.
Mert, - maradjak hát ennél az üzleti frazeologiánál, - ha véletlen a kiváncsi külföld jó árut kapott ebben az esetben, akkor biztos, hogy ez után a szomorú hátterű nagyvásár után is visszagondol majd arra, hogy a magyar koponyákban divathullám nélkül is akad megszerezni való érték.
Azt hiszem, ez sem kevésbé fontos szempont, ami elgondolkoztathat most, amikor Molnár Ferenc valaha megbukott Liliomának reprize megy a magyar fővárosban.
(Zárjelben és privatim meg kell jegyeznem még, hogy bár szívesen aláírom, hogy Molnár Ferencnek ez a Liliom a legjobb műve, azért nem merném kizárólag ezt tartani annak, aminél fogva Molnár Ferencet a magyar irodalom klasszikusai közé sorolhatni. Mert hiszen szégyenkezve kell bevallanom, hogy szerénységem csak ezúttal, a repríze alkalmával, ismerkedett meg ezzel a drámával, a Liliommal, míg Molnár Ferencet eddig is, enélkül is, mindig a magyar írás klasszikusai közzé soroztam, még jó néhány más írásánál fogva.)
.jpg "Az aratás és a fegyvergyakorlatok")
.jpg "Hazatérő kivándorlók")
).jpg "Kalászosokból közepesnél jobb termés várható")
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!