Rothermere lord, aki ugy politikai, mint gazdasági kérdésekben Európa legsulyosabb egyéniségei közé tartozik, egyik nagy lapban vezércikket irt, amelynek az a cime, hogy „Elnyeli-e Amerika Európát?”

E rendkivül érdekes cikkben a lord rámutat arra, hogy a világ vagyonának négyötödrésze jelenleg Északamerikában van összpontositva, ahol az egyes nagy vállalatcsoportok és trösztök elnökei fontosabb és befolyásosabb személyek, mint sok európai állam miniszterelnöke.

Jelenleg az a helyzet, hogy a bankárok, a tőkepénzesek és a tőzsdések Wall-Street-től várnak tanácsot és vezetést. A legutóbbi évek alatt az egészséges vállalatok részvényei majdnem hihetetlen módon emelkedtek. Az ismertebb amerikai részvények közül sok többszáz százalékkal emelkedett. Mindez csak része annak a nagy bőségi dagálynak, amelyen az Egyesült Államok most emelkednek és gyarapodnak.

Az európai tőkések nem késtek belátni és felismerni az előnyöket, amelyeket az egészséges amerikai vállalkozások nyujthatnak az európaiakkal szemben. Az európai vállalatok ki vannak téve annak, hogy az általános pangás még az erősebb vállalatokat is magával rántja.

Az eredmény az lett, hogy az európai menekülő tőke célja most az Unió.
Az európai tőke igy állandó növekvő arányban ömlik nyugat felé és Wall-Street annak ellenére, hogy Európában a hitelforrások kiapadó félben vannak és a bank-kamatlábak emelkednek, állandóan csapolja a tőkevilágot.

Ennek a pénzügyi tünetnek a messzeható következményeit tárgyalja a lord és amellett érvel, hogy az Egyesült Államok barátságára most nagyobb szükség van, mint volt valaha. Nagybritannia iparának felujhodásához a legrövidebb út, visszavonzani a tőkét Amerikából, ahol a jelenlegi tőketöbbség következtében máris nagy fölöslegek vannak.

Rothermere lord nem ismeretlen dolgokat mond, hanem találó szavakat keresett egy közismert szomoru igazságnak ismételten való leszögezésére. Amerika a világháboru egyetlen nyertese és Amerika gazdagságának az ára Európa teljes elszegényedése.

A lord megállapitása szerint Európában azért van általános pénzhiány, mert a tőke, amely a földrengésjelző készülék érzékenységéhez hasonló finom szimattal rendelkezik, megérezte, hogy Amerika ma az egyetlen biztos hely, ahol nyerni, szaporodni és erősödni lehet.

És nemcsak azok a készletek vándorolnak át, amelyek a háboru előtt az állami jegybankok aranyfedezetét képezték, hanem a még ittmaradt vállalkozásokhoz szükséges tőkék legnagyobbrésze is amerikai részvényekben és üzleti vállalatokban keres elhelyeződést.

Ennek az állapotnak pedig nem lehet más eredménye, mint az, hogy Amerika a bőségben fuldoklik, ideát pedig az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság az általános elszegényedésnek arra a fokára süllyedt, amely a koldulással határos.

Amerika a nála elhelyezett európai tőkét magas kamat mellett dollárkölcsön formájában juttatja vissza, ami történetesen azzal a kétségbeejtő következménnyel jár, hogy az itt folyó termelő munkának minden jövedelmét, kamat cimén, Amerika zsebeli be.