Azok a hölgyek, akik minden aprónyi szépséget a soványságban látnak, nem is képzelik, hogy soványitó kurájuk milyen összefüggésben van azzal a világválsággal, amelynek a mezőgazdaság terén tanui vagyunk.

Dániel Arnold, a kiváló magyar közgazdász, föltünést keltő tanulmánysorozatot irt egy német gazdasági ujságba a mezőgazdasági válságról, amely Amerikában 1921 óta, Európában pedig már hat év óta tart s amelynek lényege abban van, hogy a gazda gabonájáért és husállataiért jelentékenyen kevesebb csereáru iparterméket kap, mint a háboru előtt.

A válság okait kutatva, azokat Dániel nemcsak az elszegényedésben találja, hanem abban a nagy átalakulásban, amely az emberiség táplálkozási rendszerében végbement. A modern orvostudomány azt tanitja és ez a tanitás egyre jobban hódit igazságával, hogy a vitamintartalmu növényi eledelek, a tej, a tojás és zöldségfélék azok, amelyek az egészséges élet föltételei, nem pedig a hus és a tészta.

A hus és liszt előállitásához azonban sokkal nagyobb területek mivelése volt szükséges, mint aminőn ezek az élelmezési szerek megteremnek, hiszen a régi életmódhoz szokott ember eltartásához fejenként 1.5 hektár szántó, rét, legelő kellett, míg a mai táplálkozási rendszer mellett egy ember szükségletét 0.25 hektár is megadja.

Ehhez járul még a női szépségről alkotott képzetek megváltozása is.
Amióta a karcsuságot emelték a szépség oltárára és a soványság számüzte Rubens asszonyideálját, a lisztfogyasztás jelentékenyen megcsökkent, amit a tudós azzal igazol, hogy amig 1926-ban csak 156 kig jutott a fogyasztásból egy személyre, 1913-ban még 175 kilót fogyasztott egy ember.

Amerikában sem szegénység nincsen, sem hiány gabonában, más oka tehát nem lehet a lisztfogyasztás fejenkénti csökkenésének, mint a változott táplálkozási rendszer és ez a karcsusági törekvés. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy az agrárválság előidézésében milyen nagy szerepük van a kémikusoknak, akik ma már mütojást, müvajat és mülisztet is elő tudnak állitani, megérthetjük a világ agrárválságának igazi okait, amelyek annál veszedelmesebbek, mert a népesedés és fogyasztás növekedése nem tart lépést a többtermelés fokozódásával.

Dániel professzor végül is oda lyukad ki fejtegetéseivel, hogy az agrárválság leküzdésére a gabonatermelés helyett a tej-, tojás- és zöldségtermelésre kell áttérni, aminek helyességét azzal is bizonyitja, hogy azok az agrárállamok, amelyek ebben az irányban haladnak, mint Hollandia, Dánia, Belgium, az agrárkrizist egyáltalán nem érzik.