A makói „eldorádó”

1929 | Augusztus

Az egyik pesti lap a minap egy cikket közölt „Látogatás a makói hagymaeldorádóban” címmel.

Szóra sem méltatnók a kényelmes gesztussal lepergetett cikkecskét, ha sekélyes megállapitásai között nem hemzsegnének a valótlanságok. Ha olvasom a kedélyes sorokat, lehetetlenség nem oda gondolnom az illető lap cikkiróját egy hüvös kávéházi asztal mellé, hol barátságos idogálás mellett néhány jól ismert egyén ontja zsebre kacsintó információit.

No de nézzük csak, mi is van ebben a hazabeszélő cikkben:
„A mult évben – irja – kedvező kilátások közt indult meg a makói hagyma értékesitése. Az árak mm-ként 10 P-nél kezdődtek, azután az „OKH” közbelépése, valamint a spekulánsok beavatkozása háromszorosára hajtotta fel a hagyma árát stb.”

Tehát kedvező kilátások között indult a hagyma értékesitése: 10 pengőt is adtak a hagymának métermázsájáért. Szenzációs! Ugy látszik, a kedélyes cikkiró úr azt már nem tartotta fontosnak megkérdezni, hogy a 10 pengős ár mellett kifizetődik-e a hagymatermelés? Az már neki mellékes dolog, hogy a 10 pengős árak mellett a termelési költségek sem térülnek meg és hogy a makói hagymatermelőnek abból a pénzből kell kifizetni adóját, bérletét és eltartani csládját egy éven keresztül, amit a hagymája értékesitése folytán csodákat müvelve – megszerzett.

Az sem nagyon izgatta a cikkiró ur fantáziáját, hogy a termelőnek kifizetett 8-10 pengős és a kereskedelmi forgalomban 35-40 pengőre dagadt árak közötti differenciát kik vágták zsebre? Pedig ezt nagyon érdekes lett volna megrögzitenie, mert csak igy lett volna igazán érdekes a cikkecske.

És ha már egy-két pengős áremelkedésnél csodálkozva csapkodjuk össze tenyereinket, akkor nem közömbös azt sem tudni, hogy az a bizonyos 35 pengős hagymaár csak akkor lett aktuális, amikor már a termelőnek egy kg-nyi hagyma sem volt a tulajdonában.

Különben nagyon helyesen nevezte eldorádónak a cikkirója a makói hagymapiacot. Más kérdés azonban, hogy ez az ugynevezett „eldorádó”, kinek a zsebeit duzzasztja fel! Semmi esetre sem azokét a szegény termelőkét, akiknek a métermázsánként elért 10 pengős eredménynél szörnyülködve verdesi össze a tenyerét.

Egyébként álljon itt Papp József makói kisgazda figyelemreméltó tudósitása, amelyből teljes egészében kidomborodik az „eldorádó” és amelynek megállapitásait éppen a fentemlitett cikkre küldte be válaszképen:

„Hogy nincsenek itt felekezeti ellentétek és viták, az helyénvaló.
A makói hagymatermelő nem is gondolhat másra, mint a hagymatermelésre, mert ez a főfoglalkozása, ebből kell eltartania családját. Helytelen az „Ujság” munkatársának az a megállapitása, hogy az idén több hagyma terem, mint tavaly s hogy az idei többletet 1000 vagónra becsülik.

Én mint termelő állitom, hogy az idén legalább ezer vagónnal kevesebb lesz a termés, mint 1927-ben. A mult évi terméseredmény julius végével 6 q-ra volt becsülhető, még most 3-4 q-ra lehet becsülni az eredményt 100 négyszögölenként. Jó lesz tehát, ha a 90-100 q-ás termés helyett 60-70 q-ás terméseredményünk lesz az idén kat. holdanként. Ez pedig már a közepes termés mértékét sem üti meg.

A kereskedők ma 10 pengős áron vásárolják össze a hagymát, amikor a termelőnek 13-14 pengőt tesznek ki a termelési költségei. Egy kat. hold termelési költsége 1100-1200 pengő. Ebből 10 q búza közepes ára a haszonbérösszeg, amit majdnem minden esetben előre kell lefizetni. A többi részét az összegnek a magvak ára és a munkabér, továbbá a fuvarköltségek teszik ki. Legalább ötször kell megkapálni a hagymát. Nem nyújt tehát gondtalan megélhetést a hagymatermelés.

Helyénvaló lenne, ha a kereskedők szezon kezdetekor megkérdeznék a termelőket arranézve, hogy mibe kerül nekik a termelés kat. holdanként és eszerint tennének a külföldnek árajánlatot. Igy aztán nem fizetne rá a termelő a hagymatermelésre és nem kellene zöldhitelt felvenni.

Az „OKH” a multban több mint 300 vagón hagymát vásárolt össze zöld hitellel és az lett az eredmény, hogy a szegénysorsu hagymatermelő családját nem tudta eltartani a kapott árból.

Nem felel meg tehát az sem, hogy a makói hagymatermelőnek nincsen adóssága. Amig ilyen árakért lesz kénytelen áruját elkótyavetyélni, addig a hagymatermelőnek nem lesz gondtalan a megélhetése.”