Pohár- és márványasztalcsata volt vasárnap délután két ur között egy elfoglalt asztal miatt a Weingrubernél
Vasárnap este 7 óra felé a ligeti Weingruber-vendéglőt zsufolásig megtöltötte az uzsonnázó közönség, főleg a zenekar körül volt nagy a tumultus. Az egyik asztalnál 40 év körüli, szürkeruhás férfi ült elegáns, fiatal hölgy társaságában.
A honvédzenekar éppen a „Denevér”-ből játszott, amikor egy drappruhás, kopasz, alacsony fiatalember állt meg az asztaluk előtt. Ez az ur néhány perccel hamarább ismerősöket fedezett föl a vendégek között, fölállt és átment hozzájuk beszélgetni. Midőn pár perc mulva visszatért, az asztalnál már ott ült az idegen ur és hölgy.
Rövid szócsata következett:
- Uram legyen szíves, adja vissza az asztalomat. Csak egy perce mentem el és a széket is nekitámasztottam…
- Miért ment el, nem adom vissza a helyét.
- Nahát ez szemtelenség…
A drappruhásnak nem volt ideje többet mondani, mert a következő pillanatban az asztalon levő három pohár vizet tálcával együtt hozzávágta szürkeruhás ellenfele.
De a pohárnak megtiltani nem lehet, hogy máshová röpüljön s így a közelben ülők, akik bár számítottak a felhős égből némi csapadékra, ijedten ugráltak el az oldalról jövő zuhany elől. A csuromvizes fiatalember lehajolt az üres poharakért a földre és egymásután mind a három poharat hozzávágta ellenfeléhez.
A közönség és az asztalnál ülő hölgy sikoltozva igyekezett kimenekülni a poharak lőtávolából. A harmadik pohár telitalálat volt.
- Gazember – kiáltotta az eltalált ur és egy hatalmas lendülettel fölkapta az asztal nehéz márványlapját, hogy ellenfeléhez vágja, de ekkor már a pincérek is beleavatkoztak a harcba, ugyhogy a nehéz-löveg célt tévesztett és darabokra tört a földön. Végre is sikerült lefogni a két hadakozót, azután poharak és asztallapok helyett már csak változatos sértések röpködtek a levegőben. Jó távolra vitték el egymástól őket, hogy ismét hajba ne kaphassanak. A szürkeruhás rendbehozta öltözetét, hölgyével taxiba ült s otthagyta a hadszintért. A drappruhást a konyhába vitték száradni…
A zenekar közben állandóan játszott, a csata a „Perzsavásár” hangjai mellett ért véget. Valószínűleg érdeklődni fognak egymás kiléte felől a hadviseltek, hogy folytassák a vasárnapi viadalt. Az ellenfelek K. Gy. Belvárosi kereskedő és dr. V. S. egy biztosítótársaság főtisztviselője…
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!