Ujabban Európában mind több és több rádió-leadóállomás foglalkozik képeknek drótnélküli úton való továbbításával. Most már az angol nagy adó Daventry-i állomás is beiktatta programjába a képrádiót.

Érthető az érdeklődés, amely a rádió ezen új ágával szemben mind több oldalról nyilvánul meg, hiszen ezen az úton póstát s minden egyéb más közvetítési útat megelőzően juthatnak hozzá az emberek a legújabb események illusztrációihoz. Aminek szemléltetését leghatásosabban fénykép bemutatásával érhetjük el, amit bosszú leírások helyett kis képpel is világosabban ismertethetünk meg,  arra kitűnően felhasználható a képrádió.

Ami a fővárosban délután történik, arról a vidék rendszerint csak másnap értesülhet az újságokból. Tűzvészt, földrengést, új művészi alkotást, az élet ezer megnyilvánulását sokszor jobban megvilágítja egy kép, mint akár oldalakra terjedő tudósítás. A képrádió pedig egyformán alkalmas riportképeknek, portréknak, sőt akár festményeknek is az eredetihez csaknem teljesen hű alakban való továbbítására.

A képrádiónak sokféle fajtáját alkalmazzák az egyes leadóállomások. A három főcsoport a következő:
1. villamos mágneses;
2. villamos vegyi;
3. fényképészeti eljárás.

A legutóbbi az általános használatra nemigen alkalmas, mert a sötétkamra alkalmazása kényelmetlen s nem mindenki tud vele bánni. A rádióamatőr ezenkívül ha már képrádióval foglalkozik, lehetőleg a kép felvétele után azonnal maga előtt akarja látni a képet. Semmi esetre sincs azonban kedve ahhoz, hogy előbb a sötétkamrában motoszkáljon, hogy ott a képet fixírozza.

A villamos vegyi eljárásnál az elektromos áram az e célra preparált papíron olyan anyagot választ ki, amely a papírt megfesti, míg a villamos-mágneses rendszernél elektromágnessel dolgoznak, mely az áramkör zárása esetén rajzoló ónt nyom le s annak nyomán árnyékolódik ki az ábra.

Melyik válik be végleg ezek közül a rendszerek közül - azt csak a gyakorlat fogja eldönteni. Egyelőre különböző módszerekkel kísérleteznek, így pl. Daventry-ben a leadás Fulton kapitány módszere szerint történik, amely a villamos-vegyi (elektrokémiai) csoportba tartozik. Fulton kapitány módszerének legfőbb előnye a korábban alkalmazott elektromágneses jellegű kép-rádiókészülékekkel szemben, hogy míg azok csak egyszerű fekete-fehér rajzok felvételére szolgáltak, addig a „fultográffal” művészi tónusú, árnyékolt képek közvetíthetők.

A fultográf leírását a rovatban már más alkalommal részletesen ismertettük és így ez alkalommal csak itt bemutatott képünk rövid magyarázatára szorítkozunk. A készülék fő alkatrésze a képen látható henger, amelyet felhúzható óramű forgat. Fontos, hogy a leadóállomás forgó hengere a felvevőállomáson mozgó hengerrel egyforma gyorsasággal haladjon. A henger felett helyezkedik el a tapintópecek, amely a hengerre csavart preparált papírt érinti.

A tapintópecek a henger tengelyének hosszirányában állandóan kissé eltolódik, úgyhogy a forgóhenger felületén hasonló csigavonalú mozgást végez, mint a régimódú fonográfhenger felett a tű. Az adóállomásról érkező áramingadozásoknak megfelelően mozog a papír felett le és fel a pecek. A papír oly kép van preparálva, hogy valahányszor a pecek az áramingadozás következtében a papírt érinti, az érintés helye megbarnul.

Így, vonásról-vonásra, pontról-pontra alakul ki a kép és ha a pecek a hengert egészen végigtapintotta, a kép kész és levehető. Valószínűleg ez után, hogy a képrádió egymásután vonul be a nagy európai adóállomásokra, a magyar állomás sem fogja sokáig már nélkülözni s nemsokára magyar tárgyú képek is röpülnek majd rádiórezgések alakjában szerteszét a világba.