London, március 30.
Rövid szünidőre ment szét húsvét előtt az alsóház, de a tisztekreméltó gentlemenek közül számosan hosszu időre vettek bucsut a négyszögletes gótikus teremtől. Ötven konzervativ képviselő jelentette be eddig a pártvezetőségnek, hogy nem vállalja a párt jelöltségét, még negyvenre taksálják azok számát, akik ezután fognak visszalépni és nem kevés azoknak a száma sem, akik nem jószántukból és saját akaratukból, hanem egyszerüen ezért mondanak bucsut politikai müködésük eddigi szinhelyének, mert megbuknak. Ma már a konzervativok is fanyar mosollyal bár, de bevalljuk, hogy a kormánypárt erős depresszióval indul a harcba.

A tömegekre ma csak egyetlenegy jelszóval lehet hatni a munkanélküliség megszüntetésével. Aki munkát „jojbol” igér az angolnak, azé ma a voks!” Ezért háborodott föl olyan mérhetetlenül az egyébként mindig nyugodt MacDonald, amikor Lloyd George, aki elsőnek nyitotta meg néhány nappal ezelőtt nagy kampányt, hatalmas beszédében a munkanélküliek másfélmilliós tömegének felére való leszállitását igérte egyetlen év alatt, az államkincstár egyetlen pennyvel való megterhelése nélkül. Persze, az ilyen harsogó ígéret messze hallszik!

- Aki ilyet igér – vágott vissza a liberális vezérnek MacDonald-, menjen el inkább jazz-dobosnak.
Ha valaki megtudja oldani a munkanélküliség problémáját, tizenkét hónap alatt, akkor a munkáspárt tudja megoldani. Ha a munkáspárt tudja megoldani. Ha a munkáspárt kormányra jut és megállaptija, hogy ez lehetséges meg is teszi. Erre szavamat adom!

A legpikánsabb MacDonald beszédében az a vád volt, hogy Lloyd Goerge szöröstül-böröstül kisajátitotta a munkáspárt gazdasági programját és patkányfogónak akarja használni a munkástömegek elszéditésére. Ebből az éles hangból bátran lehet következtetni arra, hogy a választási harc váratlanul szenvedélyes és elkeseredett lesz. És az eredmény? Angliában mindenre fogadnak éppen a választások kimenetelére ne fogadnának? A tőzsdén erős piaca van a választási fogadásoknak. Az oddsok ma a következőképen állanak:
A konzervativ párt mandátumainak a számát 267-271-re, a munkáspárti győzelmek számát 258-262-re, a liberálisokét pedig 82-86-ra becsülik.

Az eddigi arányszám a következő: 406 konzervativ, 161 munkáspárti és 44 liberális. Inkább a vereséget, mint ilyen többséget, mondják erre a becslésre, az ifju konzervativok. Borzasztó lenne a kormánypárt helyzete, ha igy függne a liberálisok kegyétől! Viszont a helyzet ma az, hogy a két ellenzéki párt között a koaliciónak még a gondolata is ki van zárva.

Lloyd George a konzervativ szövetségtől sem riad vissza, csakhogy még egyszer a kormány tagja lehessen. A kormánypárt balszárnya talán nem is idegenkednék tőle, de viszont az öreg reakciósok, a vidéki die-hardok hada, mint a pestist, ugy gyülöli a lobogóhaju walesit. Akármi legyen is a kimenetele a nagy harcnak az bizonyos, hogy a választások egész sereg uj nő-képviselőt éspedig fiatal nőt hoznak be a Házba. Az első fecske North Tanurk a legutóbbi pótválasztáson megválasztott képviselője: Miss Jenny Lee. Bár munkáspárti csillogó fekete szemével, izmos, karcsú termetével és mert huszonnégy éves, egy csapásra meghóditotta a Ház ifjuságát, mégpedig pártkülönbség nélkül.

Br. P.E.