London, április 7.
Az „Observer” vasárnapi száma Chamberlain nyilatkozatát közli, amely élesen megvilágitja Mussolini és az angol külügyminiszter firenzei tárgyalását.

A nyilatkozatot a miniszter Firenzében adták a lap egyik munkatársának:
- A nemzetközi politikáról vallott fölfogásommal – mondotta Chamberlain – nem fér össze az a gondolat, hogy két állam jóviszonyát ártalmasnak tekintsék egy harmadik állam érdekeire nézve. Tudom, hogy azt mondják: Franciaország zsebében vagyok, de nekem az a törekvésem, hogy valamennyi ország irányában bizalmat keltsek és valamennyi jóviszonyt tartsak fönn. Ha valahol közbeléptem, ez nem azért történt, hogy féltékenységet idézzek elő, hanem, hogy eloszlassam a gyanakvást. A legutóbbi négy év folyamán állandóan a béke érdekében dolgoztam.
A többi ország békéje és barátsága is Anglia érdekeit mozditja elő, mert a mi legfőbb érdekünk a béke.

- Ami azt a vádat illeti, hogy tulságosan kedvezek Franciaországnak, utalok arra, hogy ennek a barátságnak az alapján sikerült hozzájárulnom Németországgal való közös kibékülésünk eléréséhez. MacDonald annak idején ugyanigy járt el és helyesen cselekedett.

- Ezen az alapon jutottunk el Locarnóhoz és ugyanakkor az egyenlőjogunak elismert Németországhoz való közeledéshez. Nincs-e Németország kedvezőbb helyzetben ma, mint volt akkor, amikor Franciaország és Anglia egymással vitatkoztak és a Ruhr-vidéket megszállás alatt tartották? Vagy nincs-e Németország kedvezőbb helyzetben azóta, amióta Franciaország és Anglia ujból bizalommal viseltetnek egymás iránt és amióta a locarnói szerződéseket aláirták?

A Temps vasárnapi száma vezetőhelyen azt irja, hogy Olaszország és Franciaország között félreértések most már eloszlottak és a körülmények kedvező alkalmat nyujtanak a francia-olasz tárgyalások folytatására. Ennek csak örülni lehet, mert Franciaország és Olaszország bizalomtól áthatott viszonya értékes záloga az európai béke megoldásának.

A lap megemliti azt a nyilatkozatot is, amelyek Chamberlain az Observer tudósitója előtt tett és ehhez kapcsolódva hangsulyozza, hogy Franciaország és Anglia szövetsége nem lehet akadálya annak, hogy baráti viszony álljon fönn egyrészt Anglia és Olaszország, másrészt Franciaország és Olaszország között.

Az entente cordiale ellenkezőleg előmozditja a közeledéseket és a békés megoldásokat és kedvező légkört teremt az európai népek erkölcsi és politikai összetartásának megerösitésére.