Kormánypárti körökben visszhangja támadt Wolff Károly húsvéti cikkének, amelyben a kereszténypárt ellenzéki akciójának folytatását látják.

- Ha nézem az országgyülés unott közömbösségét – írja a többi között Wolff Károly -, a tömegeknek a közügyekkel szemben tanusitott passziv magatartását az ellenjelöltek nélkül pótválasztások tanulságait, a hatalmat legyezgető bizantini szellemet, az öntudatos gerincesség hanyatlását, akkor fölüti bensőmben fejét a kétely, a föltámadás utját járja-e vajjon nemzetem? Ha vizsgálom az orvoslás utját, ugy kétségtelen, hogy a politika nem lehet eszköz egyéni érdekek kielégitésére, kóros tünet tehát, ha az önzetlenség a politikai életben háttérbe szorul és az önérdek kapzsi kielégitése arcpirulás nélkül mer jelentkezni a fórumon.

- Elengedhetetlen szükségesség ezért összeférhetetlenségi törvényünk szigoritása, mert képtelenség az a helyzet, hogy a legnagyobb gazdasági vállalatok képviselői ott ülhessenek a bizottságokban a törvények alkotásakor és egyéni és üzleti érdekeik kielégitésének biztositását szolgálhassák a nemzeti munkánál.

A húsvéti ünnepeket a fővárosban töltő egységespárti képviselők igen sokat beszéltek az „Uj Nemzedék” vezéreikkéről és elhatározták, hogy a legközelebbi kormánypárti értekezleten fölhivást intéznek Wolff Károlyhoz, hogy ne szoritkozzék általános kijelentésekre, hanem terjessze elő azokat a konkrét adatokat, amelyeken sulyos vádjai alapulnak.

A kormánypárt ugyanis nem tartja szükségesnek az összeférhetetlenségei törvény szigoritását, csupán a törvény szigoru végrehajtását, ami pedig közéleti férfiaknak a közgazdasági élettel való kapcsolatát illeti, e kapcsolat hiányában az egységes párt többségének véleménye szerint a parlament „légüres térben mozogna”.