Mi van Trockijjal?

1929 | Április

Ha dióhéjba foglalva ismertetni akarnánk Trockij életét a utolsó 7-8 esztendőben s adatainkat a magyar napilapokból állítanánk össze, körülbelül a következő életrajzot írhatnánk:

Trockij több ízben merényletet követett el Lenin ellen, Lenin pedig ő ellene; Trockij néhányszor meghalt, néhányszor megszökött Oroszországból, lengyel földön is felbukkant, Leninen kívül mások is merényletet követtek el ellene, ezeknek egy része nem sikerült, más része viszont sikerült, szóval Trockijt meggyilkolták; Trockij mégis lázadást szított Sztalin ellen, még pedig - egy kíváló távpublicistánk szerint - hol a polgári demokrácia alapján állva, hol egy egészen szélsőséges, mondhatnánk ultraviolett kommunista rendszerért harcolva.

Amikor Vjernibe küldték sívár számüzetésbe, akkor hatvan drága bőrönddel utazott, a számüzetésben napi tizenhat kopeket kapott a maga és családja ellátására, ami két zsemlyének az ára nemcsak nálunk, hanem még Oroszországban is; ebből a potom pénzből mégis fényesen élt, s még lovat is tartott, mert naponta sétalovaglásokat rendezett a maláriás, sőt ciángőzös Vjerni határában. De a jó élet s a testedző sport sem segített már rajta, mert Vjerni környéke, mondom, maláriás és ciángőzös. Sztalin éppen azért küldte őt oda, hogy ott gyógyíthatatlan szívbajt kapván, vesehomokban elpusztuljon.

Trockijnak valóban fel is újult régi tuberkulózisa, ezen felül még epehólyaggyulladást is kapott, gyomra is felmondta a szolgálatot, idegrendszere is teljesen elrongyolódott s minden órában várhatta halálát. Hogy a halál ott ne találja, éppen azért szökött meg Vjerniből; ő maga megszökött, Sztalinnak csupán kétezerötszáz Trockij-hívet sikerült bebörtönöznie, harminckét kísérője az úton megfagyott a rettentő hidegtől, ő maga viszont csaknem hőgutát kapott a rettentő melegtől; szökése közben Trockijt Sztalin megbízásából megmérgezték, de a méreg csütörtököt mondott, mert a flaskón három kereszt helyett kérdőjel állott, valamint a mérgezésről szóló tudósítás címe után is, így: ŤTrockijt megmérgezték?ť, ami elég szép dolog az ujságtól.

Szóval Vjerniből Trockij megszökött, de hogy szökése biztosan sikerüljön, engedélyt is kért a távozásra, a szovjethatóságok az engedélyt a távozásra megtagadták, de viszont kiutasították Trockijt Oroszországból. Távozása, szökése, menekülése és kitoloncoltatása után Trockij egyszerre több helyen bukkant fel, úgymint Konstantinápolyban, Angorában, Prágában és Brailában.

Egyidejüleg az összes külföldi államoktól beutazási engedélyt kért, különösen Berlinben, Bécsben és Londonban szeretne megtelepedni; különös, hogy nem Olaszországban, ahol pár évvel ezelőtt - amint mindnyájan emlékszünk rá napilapolvasmányainkból - a Garda-tó partján gyönyörű villát vásárolt, hogy majd ha megbukik a szovjet, amire ő biztosan számított már kezdettől fogva, legyen hol öreg napjait eltengetni. Szinte érthetetlen, hogy mégis Konstantinápolyban húzódott meg a szovjetkövetség portásának egy kis fülkéjében, családjával együtt, oly szűkösen, hogy ha a családból bárki be akart férni a fülkébe, a többieknek mindig kinn kellett maradniok.

Ez a kis életleírás úgy fest, mintha karrikatúra lenne. De nem karrikatúra, csupán a lapok éktelen igazmondásainak reprodukálása. És ez az éktelen igazmondás így megy már tizenkét év óta, nemcsak a Trockij viselt dolgairól - hiszen a Trockij kis életrajza csak gyönyörködtető minta akar lenni -, hanem mindenre vonatkozóan, ami Oroszországban történik. A magyarázat nem lehet más, mint hogy ez: antibolsevita agitáció. Szerény véleményem szerint ez az esztelen hazudozás és rágalmazás egészen kétesértékű, pillanatnyi sikereket eredményezhet, de semmi jóra nem vezethet.

Olyasmiket irkálni, hogy "egy Schwarcz nevű népbiztos a szovjet fennállása óta 160-szor nősült s mindannyiszor egy-egy arisztokrata nőt vett el feleségül", ilyesmiket hazudni aligha célszerű még antibolsevista célzattal is, mert sokan határozottan gusztust kapnak az ilyen lehetőségekhez, meg aztán amennyire ez a dolog jellemző lenne egy bizonyos nemlétező Schwarcz nevű népbiztosra, ugyanúgy jellemző lehetne a Ťgyönyörű arisztokratať nőkre is. Vagy tovább olyasmiket firkálni, hogy egy moszkvai orvosprofesszor tanulmányt tett közzé, melyben kimutatta, hogy a szovjet jelenlegi vezetőinek 80 százaléka elmebajos, ilyesmiket hazudni már csak azért sem célszerű, mert aki ezt a hazugságot elhiszi, az esetleg megcsodálhatja az oroszországi sajtószabadságot.

Olyasmiket firkálni meg éppen bárgyúság, hogy: "Vilnában" a 6-ik tüzérezred 3-ik zászlóalja föllázadt a szovjet ellen, a lázadást egy Alexandrov nevű hadnagy vezeti s a lázadás futótűzként terjed, - miközben, hogy egyebet ne mondjak, Vilna nincs is Oroszországban, hanem ha jól tudom, Lettországban.

Igen, ezeknek az elvakult, részeg otrombaságoknak a következménye, hogy nagyon sokan még ma is érintetlenül őrzik magukban a forradalmi álmot, mert egész logikusan gondolkodnak úgy, hogy az, amiről csak hazudni lehet a rosszat, az nem lehet más, mint egy gyönyörű, nagyszerű valami. Váltig kitartanak megingathatatlanul a hitük mellett, az a csekélység, hogy a kísérlet 99 százalékban csődöt mondott, hatástalan rájuk, mert erről a tényről nem is tudnak tudomást venni, mert annak és azoknak, akik ezerszer hazudnak a legbárgyúbb módon, akkor sem hisznek, ha ezeregyedszer véletlenül igazat írnak.

Ne adj Isten, hogy Oroszországról a legegyszerűbb tényeket is meg lehessen tudni, bármennyire érdeklődjék is az ember az iránt a komplexum iránt, melynek ŤSzovjetoroszországť a neve, mint ahogy az ember minden iránt érdeklődik, ugyebár. Nincs tárgyilagos ténymegállapítás, csak durva agitáció, tehát hamisítás, még pedig contra és pro egyaránt.

Hogy a pro-ról is szóljak, éppen most olvasok egy német kommunista folyóiratot, melyben egy külpolitikai cikk az elmult hónap kimagasló és jellemző világeseményeit rekapitulálja, minden megjegyzés nélkül, hagyván, hogy hadd beszéljenek maguk a tények. Igen ám, de hogyan vannak a tények kiválogatva? Az Egyesült Államokról például húsz rossz, Oroszországról ellenben húsz jó.

Végül is a konkluzió az, hogy Oroszország a jólétnek sokkal magasabb nivóján áll, mint az Egyesült Államok, legalább is zavartalanul halad fölfelé, előre, kollektív, de egyuttal az általános emberi jó elképzelésének irányában. A tények ezt ilyenformán adják ki: Egyrészről az Egyesült Államokban 4 millió a munkanélküli, a családtagokkal együtt 16 millió ember, - másrészről Szovjetoroszországban 18 százalékkel emelkedett a prémkivitel.

Megjegyzem, hogy ez szerényebb, mérsékeltebb hazugság az antibolsevista hazugságoknál, annyira, hogy már nem is hazugság, hanem önámítás, - tehát hatásosabb is.