Biográfiailag becses kis dokumentum Andrássy Gyula gróf szubjektív hangú előszava, mellyel a Nemzeti Szalon négyszázadik kiállítását bevezeti. Andrássy gróf művészi hitvallását szögezi le benne, mely a művészi szabadságtól és nem a protekcionizmustól várja az egészséges fejlődést. A Nemzeti Szalon első évtizede tényleg a művészi szabadság jegyében az akkori fiatalok számos jelentős kiállításának adott helyet és megismertette a magyar közönséggel a külföldi művészet legjavát is.

A Nemzeti Szalon dekadenciája a háborúval következett be. Értékesebb kiállításokat azóta csak a legutóbbi évek hoztak. A Szinyei-Társaság első bemutatkozása, a KUT és az UME kiállításai és pár jobb külföldi kollekció nívót kölcsönzött a Szalon kiállításainak.

Elismerésreméltó az a szakemberi tárgyilagosság, mellyel Déry Béla igazgató egyéni festőművészi meggyőződését félretolva nyit utat a legmodernebb törekvéseknek. A baj csak abban a tágszívűségben rejlik, mellyel a Szalon vezetősége az utolsó évtizedben a művészi szabadság elvét a dilettantizmusra is kiterjeszti és utat nyit mindazok számára, akik magukat a művész névvel illetik. A Szalonnak ekként nincs jellege, tehát nem is alakulhat ki állandó vásárló közönsége sem.

*

A KÉVE huszadik kiállítása kapott helyet a négyszázadik tárlaton. Hozzászoktunk már ahhoz, hogy egyesületek minden felfogható leghalkabb belső egység nélkül rekrutálják tagjaikat, tisztára ismeretségi és személyes szimpátiabeli véletlenségek szerint. A KÉVE, érezve az idők kérlelhetetlen múlását, fiatalokkal egészíti ki magát. Így kerülnek Lohwag Ernesztin hideg, élettelenül élethű, biedermeier-emlékű portréi tőszomszédságába pl. Barzó Endre absztrakt dekompozíció-tanulmányai. Nem láthatjuk hasznát az ilyen társulásnak, mert a szakadékot nem hidalja át semmilyen elem.

Egyébként Benkhard Ágost terjedelmes kollekciója foglalja el a kiállítás főhelyét. Ahol szordinált tónusban tárja elénk természettanulmányait, ott hat a legmelegebben. Tompa tónusban és tompítottan tarka színekben lát. Legjobb műveiben ezen a nyelven szól hozzánk. Az ő munkái mellett Haranghy virtuóz állat-rézkarcai, Conrad Gyula, Lénárd Róbert és Mihály Rudolf naturalisztikus akvereljei képviselik a konzervatív ágat. A fiatal új tagok közül Friml Géza lép elénk folyékonyan eleven, tiszta színű tarkasággal ecsetelt, szellemesen poentáltan komponált, dekoratív képekkel. A másik sokatígérő jelenség Barzó Endre, akinek expresszionizmusa kissé mesterségesen előidézett extázisokon alapul, de mégis sok ösztönös festői érzéket árul el.

Egy nagyobb kompoziciója - még kiegyenlítetlen statikájú - mutatja, hogy ő is a formaösszefoglalásban, a háromdimenziolitásban látja a kibontakozás útját. Ecsődi Ákos feminin tehetsége a csendéletben érvényesül a legjobban, míg Bazilides Barna egy munkásasszony-fejével árulja el tehetségét, mely túlhajtott modorosságában már-már megfulladni látszik. A fiatalok között Bánáti Sverák József és Say Géza járnak régibb nyomdokon.

Rabinovszky Máriusz